1. ~Házi feladat.*

*Chelsey szemszöge*

Ébresztőőő! A telefonom egyre hangosabb "zaja" ébresztett fel. Elég sok időbe telt mire megtaláltam a hang okozóját. Még a tegnapi gatyám farzsebében maradt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és előkotortam a gépem. Felmentem skype-ra és videóhívást indítottam Lizzynek. Addig is kitártam a szekrényem és tanácstalanul álltam előtte.
-Mégis mit kéne felvennem? -tettem csípőre a kezem.
-Szerintem a Green Day-es pólód jó lesz egy rövid farmerrel. -hallottam magam mögül Lizzy hangját.
-Hát még is csak fent vagy? -mentem oda a gépemhez.
-Nem lehetett nem meghallani a siránkozásodat. -nevette el magát.
-Jól van na! -"sértődött" meg.
Hamar fel is öltöztem, hála Lizzynek, majd leültem az ágyamra, szembe a gépemmel és a kamerával.
-És te mit fogsz felvenni? -kérdeztem mosolyogva.
-Nem tudom. -sóhajtott. -Gondoltam tudnál segíteni?! -kérdezte félénken.
-Ez csak természetes. Mire valók a barátok, ha nem a másik megsegítésére? -kacsintottam, majd nagy nehezen kiválasztottuk a ruháját. Egy piros összeállítás mellett döntöttünk.
-Köszi a segítséget. Mit szólsz egy versenyhez? Aki előbb odaér a buszmegállóhoz, annak a másik vesz egy epres shaket. Na? -húzogatta a szemöldökét Lizzy.
-Benne vagyok! -dobtam neki egy puszit, majd elköszöntem tőle és már indultam is.
A földszinten elköszöntem a szüleimtől, elvettem a kajámat és már gurultam is ki az előszobából. Egy ugrással lent is voltam a lépcső alján és már száguldottam az utcán. Tudni kell rólam, hogy megszállottja vagyok a gördeszkázásnak és mindig így járok suliba, kivéve persze télen. Már majdnem ott voltam mikor megláttam, hogy Lizzy is most fordult be a sarkon. Gyorsítani kezdtem, de nem számoltam az előttem haladó szomszéd nénivel. Persze őt sikeresen kikerültem, de a pórázon tartott kutyáját már nem volt egyszerű kikerülni. Hirtelen felrántottam a deszkát és úgy két métert repültem a kutya felett. Sikeresen landoltam és elsőként értem a buszmegállóba.
-Ez nem ér! Te olyan gyors vagy. -tette ölbe a kezét Lizzy mikor odaért mellém.
-Na idefigyelj Lizzy White! Én alapból messzebb lakok innen és engem még a szomszéd és a kutyája is akadályozott. Úgyhogy azt ajánlom, hogy ne nyafogj itt nekem, hogy igazságos volt-e vagy sem. -hadonásztam az ujjammal előtte.
Egy darabig csendben néztük egymást, majd mind a kettőnkből előtört a nevetés.
-Na menjünk, mert el fogunk késni. -ragadta meg a karom Lizzy és maga után húzott.
Elég hamar beértünk a suliba és már mindenki bent volt a teremben. Én a barátomat egy csókkal köszöntöttem, hasonlóan Lizzyhez. Mivel egy osztályba és suliba is járunk a barátainkkal, így minden nap láthatjuk egymást. A nap elég hamar eltelt, már az órákat sem tartották meg, így azt csináltunk amit akartunk. Kivéve Mrs. Taylor óráján. Ugyanis ő rendesen megtartotta a művészet és zene órát.
-....és a házi feladat pedig az, hogy minden egyes diáknak el kell mennie a nyár folyamán egy koncertre és egy fotómontázst kell készítenie róla. Jó szórakozást és kellemes nyarat kívánok mindnyájatoknak! Az órának ezzel vége. -mondta, majd ki is ment a teremből.
-Ez meg milyen házi?! -ráncoltam a homlokom.
-Nem tudom, de nekem tetszik. -vonta meg a vállát Lizzy, majd kiment a teremből Bennel.
-Ugye megyünk az esti bulira? -ölelt át hátulról Josh.
-Persze! -pusziltam meg, majd mi is Lizzyék után mentünk.
A suli előtti parkolóban mind a négyen beszálltunk Ben kocsijába, majd a fiúk hazakocsikáztak minket.
-Akkor nyolckor. -intett Josh, majd elhajtottak.
Felmentünk Lizzy szobájába, majd nekikezdtem a pakolásnak. Vagy öt ruha összeállítás hevert Lizzy ágyán, de még így se tudtuk megmondani, hogy melyiket vegyük fel. Természetesen az én ruháim közül is volt ott pár. Végül (nagy nehezen!) mégis csak sikerült
Lizzy ezt választotta:

Én meg e mellett döntöttem:

Megcsináltuk egymás haját és sminkjét. Már fél nyolc volt, így muszáj volt valamivel elütnünk az időt. Lizzy felvetette, hogy  zenékre táncoljunk.Mondhatom elég nehéz volt magassarkúban ugrálni, de megérte. Ha olyan ember látott volna minket aki nem ismer tuti, hogy hibbantnak nézett volna minket. De szerencsére így hamar eltelt az idő és már csak egy kocsi dudálására lettünk figyelmesek.
-Szerintem ők lesznek azok. -mondtam, majd kinéztem az ablakon és heves integetésbe kezdtem. Lizzy is ott termett mellettem, majd egy utolsó pillantás a tükörben és már mehettünk is. Leszaladtunk a lépcsőn és "köszöntöttük" a barátainkat. Pár perc az autóban, majd meg is érkeztünk a suli elé. Elég sok kocsi volt már ott és többen is mentek a bejárat felé. Mi is kiszálltunk a kocsiból, majd megfogva a barátunk kezét mentünk is be a hatalmas, feldíszített épületbe. Minden olyan hangulatos és tökéletes volt. Leraktuk a cuccunkat a haverjaink mellé, majd kezdődhetett a buli!
-Megyünk táncolni? -hajolt közel Josh, mert így is alig hallottuk egymást.
-Aha! -mondtam neki egy kicsit hangosabban, hogy meghallja.
Megragadta a kezem és utat vágva a tömegen át lementünk az éppen kialakított "táncparkettre". És persze ekkor váltott át a zene valami Big Time Rush nevű banda számára. Nem ismertem őket, de a zenéjük elég jó volt. Lizzy és Ben is megérkeztek így egymás mellett tomboltunk a számra. Már vagy egy órája táncoltunk, így elnézést kérve a barátainktól elmentünk a mosdóba.
-Na mit gondolsz? -kérdeztem Lizzyt
-Mármint miről? -ráncolta a homlokát. Én is végig gondoltam, hogy mit kérdeztem, majd újra feltettem neki a kérdést.
-Mit gondolsz a buliról, meg úgy összességében?
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Kellemesen csalódtam. -mosolyodott el.
-Akkor viszont menjünk vissza! -ragadtam meg a kezét és visszasiettünk a tornaterembe.
Lizzy rögtön elment Bennel táncolni, de én nem láttam sehol sem Josht, így felültem a lelátóra a többiekhez. Egy ideig beszélgettünk, majd meguntam a várakozást és elnézést kérve lementem a lelátóról és elindultam megkeresni Josht. A büfében és a mosdóknál sem találtam, így elindultam a termek irányába. Már egy párba benéztem, de sehol semmi. Ekkor hangokat hallottam a kilences teremből, így arra mentem. Inkább ne mentem volna. Senkinek nem kívánom azt az érzést, mint amit én átéltem akkor. Josh éppen az "ősellenségemmel" smárolt. Soha nem gondoltam volna, hogy megcsal és PONT vele. Egy világ dőlt bennem össze. A könnyeimmel küszködve mentem ki a teremből. Lehet, hogy egy kicsit hangosabban, mint kellett volna, mert észrevettek és Josh utánam jött.
-Chelsey állj már meg! Chelsey!! -kiabált utánam, de én nem álltam meg. Pechemre beért és elkapta a karom. Erősen tartotta, hogy még véletlenül se tudjak elmenni.
-Mit akarsz?! Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra és legfőképpen rád! Hagyjál békén és soha többé ne szólj hozzám! -kiabáltam magamból kikelve és már az sem érdekelt, hogy egy csomóan látnak sírni. Szabadjára engedtem az érzéseimet és már nem lehetett megállítani.
-De had magyarázzam meg neked! Nem is úgy történt.....-kezdett volna bele, de félbeszakítottam.
-Tudod mit? Szakítok veled. Vége! Mindennek vége! -rántottam ki a karom a kezéből és elrohantam.
Rohanás közben próbáltam rendbe szedni magam, kisebb nagyobb sikerrel. A tömegben nagy nehezen megtaláltam Lizzyt és Bent. Odavergődtem hozzájuk és semmit sem mondva magam után húztam Lizzyt. Persze Ben meg jött utánunk.
-Én megyek. -mondtam remegő hangon. Láthatta rajtam, hogy valami történt, így elsietett a cuccaiért és velem jött. Ben eközben már a bejáratnál várt ránk. Miközben elindultunk mindent elmeséltem nekik. Lizzy minden egyes mondatom után cifrán elkáromkodta magát.
-Nem érdemelt meg téged. -simította meg a karom Lizzy.
-Értem. Próbálom elfelejteni, de nem megy. -remegett meg újra a hangom és legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Szerintem egy kicsit siessünk, mert mindjárt piros. -mondta Ben a zebra előtt, majd sietősebbre fogtuk. Ben és Lizzy már átértek mikor egy kocsi fényszóróját pillantottam meg. Rohamosan közeledett  felém. Nem volt mit tenni. Tudtam, hogy úgy is előbb ér ide, mint hogy én átérjek a másik oldalra. Az utolsó kép amit láttam az Josh arca volt a szélvédőn keresztül, majd minden elsötétült. Már csak egy sikítást hallottam és vége lett mindennek. Nem éreztem se fájdalmat, se semmit. A nagy fekete semmiségben lebegtem.

*Lizzy szemszöge*

Chelseyt elütötték! A lány a becsapódást követően métereket repült be az árokba. Én teljes sokk alá kerültem és megdermedve néztem az eseményeket, de szerencsémre Ben cselekedett helyettem. Hívta a mentőket és a rendőröket. A következő amire emlékszem, hogy Josht elfogták, minket meg a mentővel a kórházba szállítottak. Szirénázva hagytuk el a suli előtti utat...

Meghoztam ez első részt!!! Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket és egyre többen fogtok minket követni és olvasni. Hamarosan jelentkezünk, majd egy újabb résszel!

Puszi!!!