15. ~Én...?!*

*Chelsey szemszöge*

-Minden csomag bent van? -ért be a házba James.
-Szerintem igen. -néztem körül a nappaliban.
-Akkor indulás! -rohant le a lépcsőn Carlos fején egy búvárszemüveggel.
-Carlos az minek? -mutatott a fejére értetlenkedve Logan.
-Hát először nem a tengerpartra megyünk? -kapkodta a fejét köztünk. Értetlenül néztünk rá, majd Kate elkezdett mellettem röhögni. Odakaptam a fejem. Először csak mosolyogtam, majd belőlem is kiszakadt a nevetés.
-Miről nem tudunk, amiről ti igen? -tette karba a kezét Kendall. Mi csak megráztuk a fejünket és röhögtünk tovább a hasunkat fogva.
-Ca...Carlos...-nem tudtam tovább mondani, mert már fuldokoltam a nevetéstől.
-Carlos valamilyen indoknál fogva azt hiszi, hogy a tengerpartra megyünk. -mondta ki helyettem Kate. A többiek felhúzott szemöldökkel vizsgáltak minket.
-Ne nézzetek így! -löktem vállba Jamest.
-Lehet, hogy miattunk hiszi azt. Ugyanis tegnap a pakolásnál erről beszélgettünk. Szerintem csak félreértette. -vont vállat Kate.
-De azt mondtátok, hogy oda megyünk elsőnek. -értetlenkedett Carlos.
-Ja! Már értem. Tegnap Kate-el egy boltról beszéltünk. Az a neve, hogy Tengerpart. -világosodtam meg.
-Ne már! Pedig még fürdő cuccot is raktam be. -szomorodott el.
-Az nem baj. Tengerpartra is fogunk menni, csak nem ezen a héten. -lépett be az ajtón Paul.
-Szia. Már indulunk is? -fordult a férfi felé Liz.
 -Jó lenne. Még egy csomó dolgunk van a koncertig és nincs sok időnk. És hát jó lenne még ma elindulni Európába. Szóval indulás! -lökdösött egyesével ki minket Paul. Most szerencsére nem külön kocsival mentünk, hanem egy busszal. A banda buszával. Felszálltunk a járműre, majd mindenki kényelmesen elhelyezkedett. Még ágyak is voltak a buszon, így kényelmesen fogunk tudni, majd aludni.
-Mindenki jöjjön ide! -mondta Paul a busz elejéből. Gyorsan lemásztam a fenti ágyról és előre siettem. A többiek már ott voltak. Liz arrébb csusszant a fotelon, így én is elfértem köztük.
-Mindenki itt van? -tette fel a kérdést Paul, de meg sem várva a választ, már bele is kezdett. -Szóval ma meg fogtok ismerkedni az új táncosokkal. Roxie és Hanna már a helyszínen vannak és ránk várnak....-kezdett bele. A két név hallatán gondolkodni kezdtem, de senki nem ugrott be, mégis nagyon ismerősek voltak valahonnan. Miután sehonnan sem tudtam rájönni, így a mellettem ülő Logantől kérdeztem meg.
-Ki az a Roxie és Hanna? -súgtam oda neki.
-Roxie az énektanárunk, Hanna pedig a stylistunk. És persze nagyon jó barátok. -mosolyodott el a végére. Én csak aprót bólintottam, majd dőltem volna vissza a helyemre, ha Paul nem előzött volna meg.
-Drága  Chelsey és Logan! Elhiszem, hogy sokkal izgalmasabb a másik, mint én, de kérlek titeket, hogy legalább erre a kis időre rám figyeljetek. -nézett ránk jelentőségteljesen. Sajnálkozva és egy kicsit kellemetlenül dőltem vissza a helyemre. Jól meghúztam magam, hogy senki ne egyen észre és én se zavarjak meg senkit. A megbeszélés további részében, így hallgattam a többieket.
-Nemsokára megérkezünk, így kérlek titeket, hogy készülődjetek. -állt fel Paul, majd beült a sofőr mellé.
-Nem akarjuk elosztani az ágyakat? -kérdezte Kate.
-Az tényleg jó lenne. Van egy csomó cuccom, amit be szeretnék rakni az ágyba. Párnák, takaró, nyaktámasz...-kezdte el sorolni Judy.
-De ugye tudod, hogy ágynemű van a buszon is?! -vágta rá Kendall.
-De az nem az enyém. Én csak a saját cuccaimmal szeretek aludni. És itt le is van zárva a téma! -állt fel, majd bevonszolta a bőröndjét a "szobába".
-Menjünk mi is kipakolni. -álltam fel én is.

***
-Végre egy kis friss levegő! -nyújtózkodott Liz.
-Már azt hittem, hogy soha nem érünk ide. -szállt le a buszról Carlos. Ekkor fotósok ezrei rohamozták meg szegény srácot. Ijedten kapkodta a fejét, menekülő útvonalat keresve. Mi lányok nagy nehezen átvergődtük magunk a tömegen és Carlos karját elkapva felrángattuk a buszra.
-Ezt soha nem fogom tudni megszokni. Mindenhol ott vannak. -fújta ki magát a megrémült fiú.
-Ajj! Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan ideértek! De szerencsére van egy hátsó kijárata a busznak.
-De kell valami vagy valaki, aki elől megy ki, hogy mi be tudjunk menni az arénába.
-Majd mi kimegyünk elől! -húzta ki magát Judy vigyorogva. Én csak bólogattam beleegyezés képen.
-Oké! Akkor napszemüvegeket fel és irány ki! -lökdösött minket az ajtó felé Paul, addig a fiúk meg kimentek a hátsó bejáraton. Mikor lenyomtam a kilincset és résnyire kinyílt az ajtó a kinti zaj megszűnt, helyét pedig felváltotta az izgalom és kíváncsiság. Óvatosan kitártam az ajtót, minek következtében ezer vaku kattogott egyszerre. Szerencsére rajtunk volt a szemüveg. Mit sem törődve a csomó újságíróval leszálltunk a buszról az aréna felé vettük az irányt. Minden szem ránk szegeződött, minek következtében egy kicsit ideges lettem, de nem szabadott hibát csinálnom, mert másnap én virítanék az interneten. Óvatosan és feltűnés mentesen Lizbe karoltam. Vette a célzást és tartott, hogy ne zúgjak el. Az épületig tartó út hosszabb volt, mint gondoltam. Vagy csak a sok fotós miatt tűnt annak. Mikor beértünk és becsuktam magam után a sötétített üvegű ajtót, nekidőltem és megkönnyebbülve kifújtam a levegőt.
-Ezt megúsztuk! -sóhajtottam fel.
-De ugye tudjátok, hogy tuti fent leszünk az interneten. -nézett végig rajtunk Judy. Én csak megrántottam a vállam és leültem a hozzám legközelebb álló székhez.
-Ne üljetek le! Mindjárt kezdjük a próbát. Gyertek, nézzétek meg. -bukkant fel Carlos.
-Menjünk! -pattant fel Kate és elfutott arra, amerről jött Carlos.
-És mi honnan is fogjuk nézni a koncertet? -utalt Judy.
-Judy...!-löktem vállba.
-Hát mi úgy gondoltuk a fiúkkal, hogy a színpad mellől, ahonnan mi fogunk felmenni. De csak ha az úgy megfelel nektek.
-Ez az! -ugrándozott Liz. Felmentünk a színfalak mögé, majd a színpadra. Elképesztő látvány tárult elénk. Olyan más volt innen nézni a dolgokat. Most egy kicsit bele élhettük magunkat a híres énekesek helyzetébe.
-Először a táncosok fognak gyakorolni, addig ti fiúk hátul fogtok Roxieval gyakorolni. -jött oda hozzánk Paul. Ekkor egy velünk egykorú lány jött fel a színpadra. Nagyon csinos volt. A mosolygós arcával végigmérve minket jött felénk. Nyárhoz méltón egy mini fehér szoknya volt rajta, amihez egy pöttyös toppot vett fel. Elegánsan, de még is lazán nézett ki. Igazán illett hosszú, szőke hajához, mely minden egyes lépésére beterítette vállait.
-Sziasztok. Roxie Moment vagyok. A fiúk énektanára. -nyújtotta felém a kezét. Udvariasan kezet fogtam vele, majd a többiek is hasonló kép tettek.
-Fiúk mehetünk próbálni? -beszélt innám hozzájuk.
-Aha. Menjünk. -mentek le a színpad mögötti lépcsőn.
-Hát akkor további jó szórakozást. -intett felénk egy mosoly kíséretében, majd ő is elment.
-Még hogy tanár! Simán lehetne valamelyik barátnője. -morogta magának Liz, de én mégis meghallottam.
-Nyugi Lizzy! Logannek nem az ilyen típusú lányok jönnek be. -tettem a kezem a vállára.
-Teljesen nyugodt vagyok. És nem nagyon érdekel Logan nőügyei. -vont vállam, majd leült a színpad szélére, ezzel helyet adva az éppen megérkező táncosoknak. Mi is leültünk Liz mellé és kíváncsian követtük az eseményeket.
Négy velünk egykorú lány sétált fel a színpadra, majd az egyikük intett, hogy kapcsolják be a zenét. De a rendes tánc előtt még bemelegítettek egy kicsit. Hát szerintem én már a bemelegítéstől meghaltam volna, nem hogy a rendes gyakorlástól. Brutálisak voltak. Simán tudott mindegyikük spárgázni és bármerre tudtak hajolni. Félelmetes volt, de nagyon csodáltam és irigyeltem is őket. A felkészülést követően a zene elindult mire a lányok a jól betanult koreográfiát kezdték el csinálni. Ahogy figyeltem őket, teljesen magával ragadott a zene és már csak azt vettem észre, hogy a színpad szélén velük együtt táncolok. Persze Judy, Kate és Liz is táncoltak, és csak élveztük az egészet. Egyszer csak leállt a zene mire mind a négyen abbahagytuk a táncolást. A táncosokra néztünk, akik minket figyeltek és néha-néha összesúgnak valamit.
-Sziasztok! Naomi vagyok. Ő pedig Sheila, Lora és Alesha.
-Én Chelsey vagyok, de nyugodtan szólítsatok Chelsnek. Ők pedig Lizzy, Judy és Kate. -mutattam be én is a barátnőimet.
-Ti is táncosok vagytok? -kérdezte Lora.
-Mi?! Nem! -tiltakoztunk hevesen.
-Miért? Tök jól táncoltok.
-Max Judy és Chles, de mi?! Mi nem. -mondta egyszerre Kate és Liz.
-Hát az biztos, hogy ti nagyon jók vagytok. -fordult vissza felénk Lora. Jártatok régen táncolni?
-Én csak egy fél évig jártam, mert a suli miatt abba kellett hagynom. -mondta Judy.
-Nekem csak másfél évig sikerült rendszeresen járnom. Utána úgy havonta egyszer, majd végleg be kellett fejeznem az idő hiányossága miatt. Meg hát nekem is ott volt a suli. -húztam el a szám.
-Kár. Pedig nagy jövő áll előttetek ezzel a tehetséggel. -mosolygott Sheila.
-Köszi. Amúgy mindig ti vagytok a fiúk táncosai.
-Hát már egy jó ideje igen. Úgy három éve lassan. -számolta gyorsan össze Alesha.
-Hű! Az nem semmi munka. Le a kalappal előttetek. -mondta elképedve Judy.
-Köszi. Nincs kedvetek eltáncolni velünk egyszer a koreográfiát? -kérdezte Naomi. Judyval egymásra néztünk, majd egy hatalmas vigyor jelent meg az arcunkon.
-De! -vágtuk rá egyszerre.
-Akkor jó. Tomy zenét kérünk! -kiáltotta oda a hangmérnök srácnak, majd beálltak alapállásba. Mi is hozzájuk igazodtunk és vártuk, hogy elkezdődjön a zene. Az első három dobpergést követően elindult a zene és vele együtt mi is elkezdtünk táncolni. Nagyon jó volt újra a zsigereimben érezni a ritmust. Egész testemet átjárta ez az érzés és teljesen megbabonázott. Már nem is figyeltem a lépésekre, jöttek azok maguktól. Csak élveztem a helyzetet és azt akartam, hogy soha ne legyen vége. De sajnos, mint mindennek, ennek is vége lett. Kifáradva ültünk le a földre és kellett pár perc, hogy bármelyikőnk is meg tudjon szólalni. Egyszer csak tapsot hallottunk a nézőtér felől, majd halk cipőkopogást. Kate és Liz jöttek fel hozzánk vigyorogva.
-Ez eszméletlenül szuper volt! El sem tudjátok hinni, hogy milyen büszke vagyok most rátok. Nem is tudom elmondani, hogy mennyire ügyesek és profik vagytok. -áradozta Kate.
-Köszi, de azért egy kicsit fárasztó volt, így ennyi idő után ilyen szinten táncolni. -fújta ki magát Judy.
-De valljátok be, hogy élveztétek! -tette csípőre a kezét Liz.
-Persze. Nagyon is! Olyan jó érzés volt újra ritmusra táncolni. Nem is értem, hogy hogyan hagyhattam abba a táncot. Már bánom. -hajtottam le a fejem.
-Hát ha szeretnéd, akkor tudunk ajánlani néhány nagyon jó egyesületet, ha az úgy megfelel neked. -mondta Lora. Végiggondoltam a lehetőségét és mivel most nyár van, így lenne elég időm rá és hát szeretném is csinálni. Mosolyogva bólintottam egyet.
-Szupi! Akkor még ma szólok néhány embernek az érdekedben. -kacsintott Lora, majd újra beleivott a hideg vízbe. Én is ittam egy pohár vizet, majd elterülve a hideg padlón, a reflektorokat bámultam.Egy idő után a zaj megszűnt körülöttem. Nem érzékeltem semmit, az agyam nem tudta felfogni a körülöttem zajló dolgokat. Próbáltam odafigyelni, de nem ment. A tehetetlenséget egy éles sikoly szakította félbe. Ekkor az érzékeim újra működésbe léptek. Fel tudtam fogni a körülöttem történteket. Felültem és a sikoly irányába kaptam a fejem. Elképedve néztem, ahogy Alesha tehetetlenül vergődik az egyik kellék alatt. A másodperc töredéke alatt felpattantam és a színpad széle felé vettem az irányt. Egy jól irányzott mozdulattal leugrottam és a fiúk keresésére indultam. Eszeveszettül rohantam végig a folyosón, míg nem egy erős kar elkapott és vissza nem rántott.
-Hova rohansz Chels? -kérdezte aggódva Carlos.
-Baj van! Segítsetek. -futottam visszafelé. Még hallottam, ahogy Carlos szól a többieknek, de többre nem emlékszem. Csak azt akartam, hogy Aleshának ne legyen semmi baja.

***
-Nincsen semmi bajom. Ne idegeskedj már ennyire Chels. -fogta meg a kezem Alesha.
-De hát mégis csak eltört a lábad. Még jó, hogy ideges vagyok! -akadtam ki egy kicsit.
-Akkor most hogy fogtok tudni táncolni? -kérdezte Liz.
-Sehogy. Alesha nélkül nem tudjuk megcsinálni. -hajtotta le a fejét csalódottan Lora.
-Bocsi fiúk, de így nem tudunk fellépni. -fordult Naomi a fiúkhoz.
-Semmi baj. Fontosabb, hogy mindenki rendben legyen. Jobbulást Alesha! -mondták, még mielőtt kitolták volna őt a színfalak mögül. Egy darabig még tolókocsiba kényszerült.
-Öt perc kezdésig! -jött oda hozzánk egy stábtag, majd el is tűnt.
-Hé! Mi lenne, ha valaki helyettesítené Aleshát? -gondolkozott Sheila.
-De ki? Senki nem tudja a koreográfiát és időnk sincs betanítani senkinek.
-Vagy mégis! -húzogatta a szemöldökét Kate.

***
-Felejtsétek el, hogy én oda felállok. -kapaszkodtam meg egy székbe, ami éppen az utamba került.
-Ne csináld már Chels! Már a ruhád is rajtad van. Csak fel kéne menni és táncolni, úgy mint fél órával ezelőtt. -szorongatta a kezem Sheila.
-De nekem ez nem megy! Én nem vagyok olyan profi, mint ti. Ti legalább már egy éve folyamatosan ezt csináljátok, de én csak egy fél órája csöppentem bele ebbe. Nem fog menni és ne is kényszerítsetek rá! -makacskodtam.
-Chels! -jött oda hozzám Carlos.
-Tessék? -kérdeztem higgadtan.
-Gyere egy kicsit! -fogta meg a kezem és behúzott az egyik öltözőbe.
-Mi van Carlos?! -vágtam neki oda egy kicsit bunkón.
-Hé! Én segíteni akarok. -fogta meg mindkét kezem.
-Bocsi, csak olyan feszült és ideges vagyok emiatt. Szeretnék nektek segíteni, de félek is, mert tuti, hogy....-de nem tudtam befejezni a mondatot, mert Carlos megfogta az arcom és gyengéden megcsókolt. Olyan hirtelen történt, hogy időm sem volt reagálni, így csak bámultam magam elé megszeppenve. Pár másodperc múlva el is hajolt tőlem. Kíváncsian vártam, hogy mi fog ezután következni.
-Kérlek. -mondta, majd kiment a szobából. Lefagyva álltam a szoba közepén és próbáltam emészteni az előbb történteket. "Most komolyan megcsókolt Carlos?! Carlos MEGCSÓKOLT engem?" hitetlenkedtem. "Én...?! Én most tényleg átéltem, ezt?" vacilláltam még mindig saját magammal. Végül arra jutottam, hogy a koncert után ezt meg kell beszélnem Carlossal. Mint egy robot, úgy mentem ki a szobából, majd végig a folyosón. A színpad szélénél ácsorgó lányokhoz léptem.
-Mikor következünk mi? -kérdeztem érzelemmentesen.
-Mindjárt. De minden rendben van vele? -méregetett Lora.
-Persze! Csak legyünk már túl rajta. -toporogtam egy helyben.
-Lányok figyeljetek! Mi jövünk! -sietett fel a lépcsőn Sheila a nyomában Naomival. Lora is utánuk sietett.
-Jöjjön aminek jönnie kell. -suttogtam magam elé, majd én is felsiettem a lépcsőn.