10. ~Meglepetés!*

*Logan szemszöge*

-Majd én nyitom! -pattantam fel a helyemről és siettem ki az ajtóhoz. Gyorsan megigazítottam a ruhám, felvettem a legszebb mosolyom és kitártam az ajtót. Megdöbbenve néztem a két idegent.

-Upsz! Lehet, hogy rossz házba csöngettünk be! -mondta a vöröske, majd már fordultak is volna meg, ha közbe nem lépek.

-Attól függ! Kihez jöttetek? -állítottam meg a két lányt. Visszafordultak és mosolyogva visszajöttek.

-Hát Lizzy White-ot és Chelsey Young-ot keressük. -vette át a szót a magasabb és barna lány.

-Akkor viszont jó helyen jártok! Gyertek be. -invitáltam beljebb őket. A két megszeppent lány bátortalanul ugyan, de bejöttek Az előszobában levették a cipőiket, majd követtek.

-Hé srácok! Újabb vendégek! -kiáltottam el magam, mikor beértünk a nappaliba.

-Kate! Judy! -rohamozták meg őket a lányok.

-Hogyhogy itt vagytok? -értetlenkedett Chels.

-Hát mivel tudtuk, hogy elköltöztetek, így gondoltuk valamelyik nap be kéne ugrani hozzátok, hogy tarthassunk egy "isten hozott az új lakásotokban" bulit. -vigyorgott a kis vöröske.

-Hát ez szuper! -ölelte meg újra a két vendéget Liz.

-És ők kik? -nézett át Lizzy válla fölött a barna lány. -Csak nem a pasitok? -húzogatta a szemöldökét.

-Nem! -tiltakozott Lizzy és Chelsey egyszerre.

-Hát akkor? -kérdezték most már tanácstalanul.

-Ők a Big Time Rush! Vagyis a lakótársaink. Kendall, Carlos, James és Logan, aki beengedett titeket. -mutatott be minket Chels.

-Mi meg Judy és Kate. -mutatott magára, majd a vöröskére Judy.

-Nagyon örülök, hogy megismerkedtünk! -rázta a kezét Judynak James, és nem nagyon akarta elengedni.

-Én is! -rázta le magáról Judy a nyomuló fiút.

-Na és akkor mit csináljunk? Ha már ilyen messziről idejöttünk meglátogatni titeket, akkor már legalább hagy üljünk le! -nyafogta Kate, majd elterült az egyik fotelban. A többiek is kényelembe helyezték magukat, majd következhetett a jól bevált játékunk.

-Üvegezzünk! -vett elő egy üveget Kendall. Mi fiúk csak bólogattunk, a lányok meg vonakodtak egy kicsit a dologtól, de végül is bele mentek. Először Lizzy pörgetett.

-És James felesz vagy mersz? -vigyorodott el gonoszul Liz.

-Felelek! -vágta rá egyből.

-Akkor....melyik lányt hívnád meg innen egy hoki meccsre? -formálta meg a kérdést Liz.

-Ez könnyű! Mivel titeket még nem nagyon ismerlek - nézett Katere és Judyra - és te Liz pedig nem vagy oda a hokiért, így Chelseyt. -nézett az említett lányra, aki csak mosolygott. Most Jamesen volt a sor, hogy pörgessen. Az üveg Katet választotta.

-Szóval felesz vagy mersz? -tette fel ezt a jól ismert kérdést James.

-Merek! -vállalta be Kate. Jamesnek felcsillant a szeme, majd gúnyos vigyorra húzta a száját.

-Akkor ülj bele Kendall ölébe és maradjatok úgy játék végéig. A lány bátortalanul ugyan, de beleült Kendall ölébe, aki átkarolta a derekát.

-Most én jövök! -hajolt az üvegért Kate, majd megpörgetve azt rám esett a választás.

-Logan felesz vagy mersz? -kérdezte Kate.

-Legyen felelés. -vontam vállat. Sajnos ekkor még nem tudtam, hogy mi lesz a kérdésem. Inkább mertem volna!

-Tetszik most valaki? -tette fel ezt az egyszerű, de még is bonyolult kérdést számomra Kate. Félve Lizre pillantottam, akiből hasonló érzelmeket váltott ki ez a kérdés, mint belőlem. "Most erre mit válaszoljak? Mert ha azt mondom, hogy igen akkor nem fognak leszállni erről a témáról, de nem is hazudhatok, mert azzal összezavarnám Lizzyt." vívódtam, a választ kerseve a gondolataimban.

-Nem. -mondtam ki ezt az egy szót, majd Lizre néztem aki értetlenül nézett rám.

-Oké. Most te jössz Logan. -adta oda az üveget Kate. És ez így ment két teljes órán keresztül. A végére így néztünk ki: Chelsey a fején egy boxerrel valami bugyuta gyerekdalt énekelgetett, James teljes sminkben feszített köztünk, Lizzy a szőnyeg közepén ülve azt kántálta, hogy "Repülj szőnyeg, repülj!!!". Ugye Kate Kendall ölében ült, míg a fiúnak Kate vállán kellett pihentetnie a fejét. Judy és Carlos pedig egymás kezét szorongat ültek, szájukban egy-egy darab répával. És én meg Chels, Judy és Carlos ölében végigfeküdve melltartóban és fürdőruhában ettem a mustáros kenyeremet. Szép látvány lehetett!

Mikorra már épp eleget játszottunk rendbe szedtük magunkat és újra találkoztunk a nappaliban.

-Ilyet soha többet nem játszom! Még visszagondolni is szörnyű! -borzongott meg Chels az élmények felelevenítésére. Mi fiúk ezen csak jót röhögtünk, majd mind elfoglaltuk, a mára már megszokott fészkünket. Vagyis a nappaliban lévő kanapékat.

-Nem rendelünk pizzát? Éhes vagyok! -fogta a hasát szomorúan Carlos.

-De! Lehet. Milyet szeretnétek? -néztem körbe.

-Legyen olyan amilyet szoktunk. -vont vállat Liz.

-Úúú! Vagy legyen olyan amilyet szoktunk, csak kétszer! -csillant fel Carlos szeme. Én meg csak nevetve ráztam a fejem, majd felhívtam a pizzériát. Miután leadtam a rendelést - ami nem volt olyan könnyű dolog, mint amilyennek hangzik, ugyanis Carlos közben egyfolytában ott nyafogott mellettem, hogy mit kér a pizzára - felsóhajtottam és Carlos felé fordultam.

-Ha még egyszer is meg mersz zavarni telefonálás közben neked véged!

-Ezt most vegyem fenyegetésnek? -húzta ki magát.

-Vedd tőlem aminek akarod, de én tartom a szavam. -vontam vállat, majd kimentem a konyhába.

*Chelsey szemszöge*

-Logan olyan feszült mostanában nem? Legalábbis ma. -húztam el a szám, mikor észbe kaptam, hogy mit is mondtam.

-Tényleg! Most, hogy mondod tényleg elég ideges ma. Lizzy mit tettél vele? -rángatta kétségbeesetten Kendall Liz kezét.

-Én ugyan semmit! -vakarta le magáról Liz Kendallt. Szerencsére ennyivel le is zártuk a dolgot és nem kérdezősködtek tovább a fiúk.

Lassan Judy és Kate is elmentek. De még az ajtóban James elkobozta Judy telefonszámát a biztonság kedvéért.Mi ezen csak jót szórakoztunk, de már erőnk és kedvünk sem volt ezzel szívatni szegény fiú.

-Asszem én mentem aludni. -ásítottam bele a végébe.

-Jaja! Én is! -tolt fel James a lépcsőn. A többiek még maradtak egy kicsit beszélgetni a nappaliban.

-Stip-stop fürdőszoba! -rohantam a helység felé.

-Ne már! De akkor legalább siess! -dőlt ki az ágyon James.

A fürdő ajtaját magamra zárva elkezdtem vetkőzni. Utána beálltam a tus alá és negyed óráig engedtem magamra a vizet. Jó érzés volt egy kicsit felfrissülni, de a forró víztől álmos is lettem. Miután végeztem a fürdéssel az egész fürdő párában úszott. Az orromig is alig láttam tőle, de legalább meleg volt bent. A tükörről letöröltem a párát. Egy darabig farkasszemet néztem a tükörképemmel és a gondolataimba menekültem. "Vajon ki ez a lány aki vissza néz rám? Tényleg lehet valaki ilyen szerencsés? Megérdemlem én ezt?" cikáztak a gondolatok a fejemben, de időm nem volt őket felfogni. Tehetetlenül nyitottam meg a csapot, majd hideg vízzel jól átmostam az arcom. Sikerült egy kicsit felébrednem. Az eddig kontyba fogott hajamat kiengedtem, ami így a vállamra omlott. A törölközőt felváltottam a pizsimmel, ami egy rövidnadrágból és hosszított pólóból állt. Így olyan volt mintha nem lenne rajtam alul semmi, de ez nem igaz. Még egy utolsó pillantás a tükörben, majd kiléptem a megnyugtató és egyben biztonságot adó helységből. A szoba hideg levegője könyörtelenül csapott az arcomba, amitől sikerült kijózanodnom. Megkerültem az ágyat, majd a tekintetem az ágyon fekvő fiúra tévedt. Eddig észre sem vettem, hogy alszik. "Mennyi időt tölthettem a fürdőben?" gondolkoztam el, majd tekintetemmel az órát keresve fordultam körbe a szobában. "Jesszus! Több mint egy óráig tartózkodtam bent!" jött a felismerés, mikor megtaláltam az időt jelző tárgyat.

Tekintetem újra visszatévedt a békésen szuszogó fiúra, majd leültem mellé az ágyra. Olyan békésen aludt ott. Mit sem törődve a körülötte zajló világgal. Olyan ártatlan volt, mint egy kisfiú. Irigyeltem őt és a többieket, amiért vitték valamire az életben. Nekem még munkám sem volt! A gondolataimból James nyöszörgése rázott ki. A fiú felé kaptam a tekintetem aki pislogott párat, hogy szeme megszokja a félhomályt, majd feltornászta magát ülésbe.

-Már azt hittem, hogy ott akarod tölteni az éjszakát! -tett szemrehányást, majd bement a fürdőbe.

-Ennyit az ártatlan kisfiúról! -dünnyögtem az éjszakába. Ekkor valaki elkapta a karom és lehúzott a földre. Mielőtt még sikíthattam volna, befogta a számat és erősen tartott, hogy ne tudjak kapálózni. Az adrenalintól és félelemtől vezérelve a "támadóm" kezébe haraptam, ami a számon pihent.

-Bakker! Hogy a...? -kapta el a kezét. Nagyon ismerős volt a hangja. Próbáltam az arca körvonalait felismerni, majd nagy nehezen sikerült is.

-Carlos? -döbbentem le.

-Mi van? -mérgelődött még mindig az ujja miatt.

-Már azt hittem, hogy egy betörő. Ha akarsz valamit miért nem lehet felkapcsolt lámpánál, nem megijesztve kérdezni? -akadtam ki. Még mindig remegtem az előbb történtektől.

-Bocsi! De csak így tudtam bejönni. Mind meg akarjuk szívatni Jamest. Benne vagy? -súgta oda nekem. Én csak bólintottam, majd kimentünk a szobából.

-Muszáj volt megharapnod? -nézett rám, miközben a lépcsőn osontunk le. Én csak megrántottam a vállam és elvigyorodtam.

-Te ijesztettél meg! -böktem felé, majd előre siettem a többiekhez.

-Carlos? -kérdezte halkan Logan.

-Gyógyítja az ujját. -fojtottam el egy nevetést. A többiek csak értetlenül néztek rám, így muszáj volt elmondanom.

-Megijesztett és befogta a számat, hogy ne tudjak sikítani. Ekkor megharaptam a kezét, hogy elengedjen. És csak ez után vettem észre, hogy a "betörő" - formáltam idézőjelet az ujjammal - maga Carlos. -hadartam el. Ezen csak jót derültünk mikor meghallottuk Carlos sietős lépteit.

-Jön! Jön!!! -pörgött be teljesen.

-Akkor kezdődjék a "James horror" akció! -kurjantotta el magát Kendall, majd mindannyian befutottunk a konyhába. A pult alá bújva a többiek ismertették velem a tervet, majd mindenki elfoglalta a neki szánt helyet. Nekem a konyhában kellett maradnom, míg meg nem kapom a jelet, hogy mehetek.

Ekkor felkapcsolódtak a lámpák és James bejött a konyhába. Odament a hűtőhöz és kivett belőle egy doboz tejet. Síri csendben figyeltem a történéseket a pult alól a jelre várva. Már számoltam a másodperceket, mikor artikulátlan sikítást hallottam a kertből. Ez Lizzy volt és persze a jel!