Sziasztok Drága Olvasóim!
Nagyon köszönöm az eddigi feliratkozókat és olvasóimat. Nagyon hálás vagyok a kommentekért, de ha itt jártok akkor örülnék, ha hagynátok itt több komit. Mindenfajta megjegyzésnek nagyon örülnék, mert így tudnám, hogy min kéne javítanom és hogy mit hogyan folytassak. De nem is húznám tovább az időt, itt is van az új rész! Jó olvasást és szép napot nektek!
Puszi! xx
*Chelsey szemszöge*
Reggel hangos zenére és üvöltözésre keltem fel. Nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra és James kiterült testével találtam szembe magam. A hasán aludt és hangosan horkolt. Föltornásztam magam ülésbe és körbenéztem a szobában, de mindenhol félhomály uralkodott. Lassan kimásztam az ágyból és betámolyogtam a fürdőbe. Nekitámaszkodtam a mosdónak és csak bámultam a tükörbe.A gondolataimba feledkezve álltam a szobában, mire hangos ordítozás zökkentett ki. Mérgesen trappoltam ki a fürdőből egyenesen a nappaliba. Mérgesen, álmosan s egy kicsit értetlenül is álltam meg az ajtóban.
-Itt meg mi történt? -próbáltam túlkiabálni az üvöltő zenét. A három fiú - Logan, Carlos és Kendall - felém kapta a fejét és lefagytak, hogy valaki rajtakapta őket.
-S-semmi. -kapcsolta ki a zenét Logan.
-Azt látom! De most komolyan?! Mi próbálunk aludni, de ettől a káosztól lehetetlenség. Nézzetek már körbe egy kicsit! Mindenhol csak a felfordulás, üvölt a zene és még ti is. Amúgy meg mi a francot akartok ti itt csinálni? -mutattam körbe a földrengés sújtotta területen. A fiúk megszeppenve figyelték a kirohanásom, majd mint akik megbánták amit tettek, odajöttek hozzám és egyszerre megöleltek.
-De attól még rendet kell tennetek! -emeltem fel a kezem. Szerintem ők nem ezt a választ várták, mert egy hangos sóhajtás kíséretében elengedtek és egyszerre lerogytak a fotelbe, amin éppen nem volt semmi.
-Mire visszajövök ne legyen itt semmi! -mentem fel az emeltre. Betámolyogtam a szobánkba és mentem volna vissza a fürdőbe, de csukott ajtónak ütköztem.
-James te vagy bent? -dörömböltem az ajtón.
-Nem! Itt a Mumus beszél! -kiabálta túl a csobogó víz hangját.
-Nagyon vicces! -morogtam, majd lerogytam - volna - az ágyra, ha mellette álltam volna. De így súrolva az ágy szélét a földre huppantam le. Hátamat nekitámasztottam az ágynak és szuggeráltam a fürdő ajtaját, hogy James jöjjön már ki rajta, de mindhiába. Ugyan úgy folytatta a dalolászást a zuhany alatt. Meguntam, hogy soha nem fogok sorra kerülni, így vettem a cuccaimat és át mentem Lizzyék szobájába. Meglepetésemre Logan feküdt az ágyon kezében kottákkal.
-Neked nem takarítanod kéne? -ráncoltam a homlokom.
-Azzal már végeztünk. -nézett fel a papírokból. Értetlenkedve néztem rá, majd áttértem egy fontosabb dologra.
-Szabad a fürdő? -mutattam az ajtóra.
-Liz öt perce ment be, és a hangokat hallva egy darabig nem is fog kijönni onnan. -nevette el magát Liz "koncertjét" hallva. Én csak tehetetlenül álltam még egy darabig a szoba közepén, majd megunva a tétlenséget átmentem az utolsó szobába, ahol volt szabad fürdő. Szerencsémre üres volt az egész szoba, így nyugodt szívvel mentem be a fürdőbe. Magamra csuktam az ajtót és elkezdtem a reggeli rutinos dolgaimat.
Már vagy húsz perce áztattam magam, mikor hangokat hallottam. Félve fordultam a hang irányába és kezdtem gyorsabbra fogni a dolgot.
-Basszus! A ruhám a szobában maradt. -kaptam a fejemhez. Kelletlenül, ugyan, de magam köré csavartam a törölközőmet és kikukucskáltam az ajtón. Senkit nem láttam, így vettem a bátorságot és kitártam az ajtót. Lábujjhegyen osontam ki a szobából, ha...! Ha Carlos be nem ront oda. Lefagytam a hirtelen betért vendégtől és mozdulni sem tudtam. Fejem elöntötte a pír és nem tudtam az értetlen fiú szemébe nézni. Mikor Carlos is felmérte a "terepet" és a helyzetet próbálta összeszedni magát.
-Bo-bocsi...-dadogta, majd hátrálni kezdett. Ugyan nekiment egy két dolognak, de sérülésmentesen kijutott a szobából. Én meg ott maradtam tejesen lefagyva, de elkerülve egy újabb kellemetlen helyzetet, gyorsan átmasíroztam a szobánkba. Becsaptam magam után az ajtót és felsóhajtva neki dőltem. Lecsuktam a szemem és átgondoltam, hogy mi is történt úgy tíz másodperccel ezelőtt.
-Khm! -hallottam meg egy mély hangot. Szemeim azonnal kipattantak és a hang irányába kaptam a fejem. James vigyorgó fejével találtam szembe magam. Engem mért végig vagy ötödjére, mire megszólaltam.
-James azt hittem ezt már megbeszéltük! -mentem vészesen közel hozzá és kajánul elmosolyodtam. Így csak pár centi volt kettőnk között. A fiút megzavarta a közelségem, így nem tudott mit mondani. Kihasználva a helyzetet egyre közelebb és közelebb hajoltam hozzá, amitől ő már teljesen összezavarodott. Mielőtt még összeért volna a szánk fejemet elfordítva a füléhez hajolva belesúgtam.
-És mi lesz Judyval? -súgtam neki, majd kikerülve őt nevetve bementem a fürdőbe, hogy végre fel tudjak öltözni. Még mindig nevettem, mikor kijöttem a fürdőből és lementem a konyhába. A többiek már mind ott ültek és reggeliztek. James felém kapta a tekintetét és teljesen össze volt zavarodva, de Carlos is hasonló képen nézett rám. Fel nem tudtam fogni, hogy sikerült két fiút egy reggel alatt, így összezavarnom. A felismerésen csak mosolyogtam, majd tetézve a dolgot a két fiú közé ültem be. Ők erre fejüket lehajtva "belemerültek" az evésbe. Kihasználva ezt a helyzetet elvettem az utolsó szendvicset az asztalról, amit gondolom Liz készített. Jóízűen falatoztam, mikor Kendall - aki az előbb kiment a konyhából, mert fontos hívást kapott - boldogan és ugrándozva - mint egy kisgyerek - jött vissza közénk és alig várta, hogy elmondhassa, hogy minek is örül ennyire. Mindenki felé emelte a tekintetét és vártuk, hogy beszámoljon nekünk az előbbi hívásáról.
-Megyüüünk turnéézniiiii!!! -kiáltotta el magát boldogan. A másik három fiú feldolgozva a hallottakat csöndben ültek, majd egyszerre robbantak. Mind a négyen őrjöngve tomboltak a konyhában örömükben. Lizzyvel egymásra néztünk, mert mind a ketten tudtuk, hogy számunkra ez mit is jelent.
-Miénk az egész lakás! -ugrottam fel és Lizzyvel ölelkezve ugrándoztunk az őrjöngő vadállatok mellett. A fiúk csak értetlenkedve néztek ránk és nem értették a boldogságunk okát.
-Minek örültök ennyire? Ilyen könnyen azért nem szabadultok meg tőlünk. -nézett ránk jelentőségteljesen Kendall. Most rajtunk volt a sor, hogy értetlenkedjünk. A tudatlan fejünket látva folytatta.
-Ti is jöttök velünk! -jelentett be a szöszi. Meghallva a jó hírt újra ugrálni kezdtem és megöleltem az összes fiút. De hamar lefagyott a mosoly az arcomról Liz kedvtelen arcát látva.
-Mi a baj Lizzy? -mentem oda mellé.
-Nekünk minek menni? Semmi energiám és hangulatom nincs ehhez. -nyöszörögte. Mi megdöbbenve hallgattuk, hogy miért is vág fancsali képet.
-Ez kész! Ha egy lánynak felajánlanánk, hogy jöjjön el velünk turnézni, tuti, hogy a kórházban kötnénk ki miatta. A fülészeten! De te miért nem akarsz jönni? -értetlenkedett Logan. Mi is kíváncsian néztünk rá, várva a választ.
-Nem tudom. -vont vállat. -De van pár dolog! -emelte fel a mutatóujját.
-Hallgatunk. -bíztattam.
-Ha az egyik koncerten bejelentitek, hogy nektek vannak a legjobb lakótársaitok és segítetek megcsinálni a házinkat. -jelentette ki tök nyugodtan. Mi csak értetlenül pislogtunk rá, de végül is elfogadták a döntését.
-Milyen házi feladatról van szó? -húzta fel a szemöldökét James.
-Hát azt kaptuk nyárra, hogy csinálnunk egy fotómontázst egy koncertről. -válaszoltam Liz helyett.
-Ez megoldható. -bólintott Logan, majd Kendall folytatta.
-Ma viszont el kell mennünk egy interjúra és jó lenne, ha ti is jönnétek. -nézett ránk jelentőségteljesen.
-Miért is ne. -vontunk vállat.
-És mikor is lesz pontosan? -tudakoltam.
-Pontosan másfél óra múlva. -nézett az órájára Kendall. Mi lányok egymásra néztünk és felrohantunk az emeltre azt kiabálva, hogy "Nekünk még el is kéne készülnünk!".
Értetlenkedve álltam a szekrényem előtt. Ugyanis fogalmam sem volt, hogy mit kéne egy interjúja felvenni. Tehetetlenül mentem át Lizzyhez, aki hasonló gondokkal küszködött.
-Ilyenkor mit szokás felvenni? -pillantott felém.
-Valami csinit. -támaszkodott az ajtónak Logan. Mind a ketten odakaptuk a fejünk.
-Oké. -vontam vállat és kimentem a szobából.
Újra a szekrényem előtt álltam és a ruháimat vizslattam.
-Ez nem...ez sem! Ilyet én hordtam valaha is? -néztem át a ruhatáram. -Ez jó lesz! -akadt a kezembe egy nyári darab, ami nagyon megtetszett. Gyorsan kerestem hozzá illő cipőt és kiegészítőket és be is zárkóztam a fürdőbe. Már csak a hajam volt hátra, amit befontam és feltűztem.
Így néztem ki végül:
Kimentem a folyosóra és belebotlottam Lizzybe. Ő is kicsípte magát és nagyon csinos volt! Ő is hasonló ruhát vett fel, mint én.
-Itt meg mi történt? -próbáltam túlkiabálni az üvöltő zenét. A három fiú - Logan, Carlos és Kendall - felém kapta a fejét és lefagytak, hogy valaki rajtakapta őket.
-S-semmi. -kapcsolta ki a zenét Logan.
-Azt látom! De most komolyan?! Mi próbálunk aludni, de ettől a káosztól lehetetlenség. Nézzetek már körbe egy kicsit! Mindenhol csak a felfordulás, üvölt a zene és még ti is. Amúgy meg mi a francot akartok ti itt csinálni? -mutattam körbe a földrengés sújtotta területen. A fiúk megszeppenve figyelték a kirohanásom, majd mint akik megbánták amit tettek, odajöttek hozzám és egyszerre megöleltek.
-De attól még rendet kell tennetek! -emeltem fel a kezem. Szerintem ők nem ezt a választ várták, mert egy hangos sóhajtás kíséretében elengedtek és egyszerre lerogytak a fotelbe, amin éppen nem volt semmi.
-Mire visszajövök ne legyen itt semmi! -mentem fel az emeltre. Betámolyogtam a szobánkba és mentem volna vissza a fürdőbe, de csukott ajtónak ütköztem.
-James te vagy bent? -dörömböltem az ajtón.
-Nem! Itt a Mumus beszél! -kiabálta túl a csobogó víz hangját.
-Nagyon vicces! -morogtam, majd lerogytam - volna - az ágyra, ha mellette álltam volna. De így súrolva az ágy szélét a földre huppantam le. Hátamat nekitámasztottam az ágynak és szuggeráltam a fürdő ajtaját, hogy James jöjjön már ki rajta, de mindhiába. Ugyan úgy folytatta a dalolászást a zuhany alatt. Meguntam, hogy soha nem fogok sorra kerülni, így vettem a cuccaimat és át mentem Lizzyék szobájába. Meglepetésemre Logan feküdt az ágyon kezében kottákkal.
-Neked nem takarítanod kéne? -ráncoltam a homlokom.
-Azzal már végeztünk. -nézett fel a papírokból. Értetlenkedve néztem rá, majd áttértem egy fontosabb dologra.
-Szabad a fürdő? -mutattam az ajtóra.
-Liz öt perce ment be, és a hangokat hallva egy darabig nem is fog kijönni onnan. -nevette el magát Liz "koncertjét" hallva. Én csak tehetetlenül álltam még egy darabig a szoba közepén, majd megunva a tétlenséget átmentem az utolsó szobába, ahol volt szabad fürdő. Szerencsémre üres volt az egész szoba, így nyugodt szívvel mentem be a fürdőbe. Magamra csuktam az ajtót és elkezdtem a reggeli rutinos dolgaimat.
Már vagy húsz perce áztattam magam, mikor hangokat hallottam. Félve fordultam a hang irányába és kezdtem gyorsabbra fogni a dolgot.
-Basszus! A ruhám a szobában maradt. -kaptam a fejemhez. Kelletlenül, ugyan, de magam köré csavartam a törölközőmet és kikukucskáltam az ajtón. Senkit nem láttam, így vettem a bátorságot és kitártam az ajtót. Lábujjhegyen osontam ki a szobából, ha...! Ha Carlos be nem ront oda. Lefagytam a hirtelen betért vendégtől és mozdulni sem tudtam. Fejem elöntötte a pír és nem tudtam az értetlen fiú szemébe nézni. Mikor Carlos is felmérte a "terepet" és a helyzetet próbálta összeszedni magát.
-Bo-bocsi...-dadogta, majd hátrálni kezdett. Ugyan nekiment egy két dolognak, de sérülésmentesen kijutott a szobából. Én meg ott maradtam tejesen lefagyva, de elkerülve egy újabb kellemetlen helyzetet, gyorsan átmasíroztam a szobánkba. Becsaptam magam után az ajtót és felsóhajtva neki dőltem. Lecsuktam a szemem és átgondoltam, hogy mi is történt úgy tíz másodperccel ezelőtt.
-Khm! -hallottam meg egy mély hangot. Szemeim azonnal kipattantak és a hang irányába kaptam a fejem. James vigyorgó fejével találtam szembe magam. Engem mért végig vagy ötödjére, mire megszólaltam.
-James azt hittem ezt már megbeszéltük! -mentem vészesen közel hozzá és kajánul elmosolyodtam. Így csak pár centi volt kettőnk között. A fiút megzavarta a közelségem, így nem tudott mit mondani. Kihasználva a helyzetet egyre közelebb és közelebb hajoltam hozzá, amitől ő már teljesen összezavarodott. Mielőtt még összeért volna a szánk fejemet elfordítva a füléhez hajolva belesúgtam.
-És mi lesz Judyval? -súgtam neki, majd kikerülve őt nevetve bementem a fürdőbe, hogy végre fel tudjak öltözni. Még mindig nevettem, mikor kijöttem a fürdőből és lementem a konyhába. A többiek már mind ott ültek és reggeliztek. James felém kapta a tekintetét és teljesen össze volt zavarodva, de Carlos is hasonló képen nézett rám. Fel nem tudtam fogni, hogy sikerült két fiút egy reggel alatt, így összezavarnom. A felismerésen csak mosolyogtam, majd tetézve a dolgot a két fiú közé ültem be. Ők erre fejüket lehajtva "belemerültek" az evésbe. Kihasználva ezt a helyzetet elvettem az utolsó szendvicset az asztalról, amit gondolom Liz készített. Jóízűen falatoztam, mikor Kendall - aki az előbb kiment a konyhából, mert fontos hívást kapott - boldogan és ugrándozva - mint egy kisgyerek - jött vissza közénk és alig várta, hogy elmondhassa, hogy minek is örül ennyire. Mindenki felé emelte a tekintetét és vártuk, hogy beszámoljon nekünk az előbbi hívásáról.
-Megyüüünk turnéézniiiii!!! -kiáltotta el magát boldogan. A másik három fiú feldolgozva a hallottakat csöndben ültek, majd egyszerre robbantak. Mind a négyen őrjöngve tomboltak a konyhában örömükben. Lizzyvel egymásra néztünk, mert mind a ketten tudtuk, hogy számunkra ez mit is jelent.
-Miénk az egész lakás! -ugrottam fel és Lizzyvel ölelkezve ugrándoztunk az őrjöngő vadállatok mellett. A fiúk csak értetlenkedve néztek ránk és nem értették a boldogságunk okát.
-Minek örültök ennyire? Ilyen könnyen azért nem szabadultok meg tőlünk. -nézett ránk jelentőségteljesen Kendall. Most rajtunk volt a sor, hogy értetlenkedjünk. A tudatlan fejünket látva folytatta.
-Ti is jöttök velünk! -jelentett be a szöszi. Meghallva a jó hírt újra ugrálni kezdtem és megöleltem az összes fiút. De hamar lefagyott a mosoly az arcomról Liz kedvtelen arcát látva.
-Mi a baj Lizzy? -mentem oda mellé.
-Nekünk minek menni? Semmi energiám és hangulatom nincs ehhez. -nyöszörögte. Mi megdöbbenve hallgattuk, hogy miért is vág fancsali képet.
-Ez kész! Ha egy lánynak felajánlanánk, hogy jöjjön el velünk turnézni, tuti, hogy a kórházban kötnénk ki miatta. A fülészeten! De te miért nem akarsz jönni? -értetlenkedett Logan. Mi is kíváncsian néztünk rá, várva a választ.
-Nem tudom. -vont vállat. -De van pár dolog! -emelte fel a mutatóujját.
-Hallgatunk. -bíztattam.
-Ha az egyik koncerten bejelentitek, hogy nektek vannak a legjobb lakótársaitok és segítetek megcsinálni a házinkat. -jelentette ki tök nyugodtan. Mi csak értetlenül pislogtunk rá, de végül is elfogadták a döntését.
-Milyen házi feladatról van szó? -húzta fel a szemöldökét James.
-Hát azt kaptuk nyárra, hogy csinálnunk egy fotómontázst egy koncertről. -válaszoltam Liz helyett.
-Ez megoldható. -bólintott Logan, majd Kendall folytatta.
-Ma viszont el kell mennünk egy interjúra és jó lenne, ha ti is jönnétek. -nézett ránk jelentőségteljesen.
-Miért is ne. -vontunk vállat.
-És mikor is lesz pontosan? -tudakoltam.
-Pontosan másfél óra múlva. -nézett az órájára Kendall. Mi lányok egymásra néztünk és felrohantunk az emeltre azt kiabálva, hogy "Nekünk még el is kéne készülnünk!".
Értetlenkedve álltam a szekrényem előtt. Ugyanis fogalmam sem volt, hogy mit kéne egy interjúja felvenni. Tehetetlenül mentem át Lizzyhez, aki hasonló gondokkal küszködött.
-Ilyenkor mit szokás felvenni? -pillantott felém.
-Valami csinit. -támaszkodott az ajtónak Logan. Mind a ketten odakaptuk a fejünk.
-Oké. -vontam vállat és kimentem a szobából.
Újra a szekrényem előtt álltam és a ruháimat vizslattam.
-Ez nem...ez sem! Ilyet én hordtam valaha is? -néztem át a ruhatáram. -Ez jó lesz! -akadt a kezembe egy nyári darab, ami nagyon megtetszett. Gyorsan kerestem hozzá illő cipőt és kiegészítőket és be is zárkóztam a fürdőbe. Már csak a hajam volt hátra, amit befontam és feltűztem.
Így néztem ki végül:
Ő így nézett ki:
-Na? -perdültem meg előttük és csak mosolyogtam.
-Hű! Nem tudok mást mondani. Egyszerűen gyönyörűek vagytok! -mondták egyszerre a fiúk.
-Akkor szerintem mehetnénk is! Mert ha még bámultok minket egy darabig, akkor lekésitek az interjút. -döbbentette rá a fiúkat Liz.
-Igaz! Indulás! -nyitotta ki az ajtót Carlos és már mehettünk is. Mint mindig, most is ugyan az a felosztás lett a kocsiknál. Lizzy ment Logannel és Kendallel. Én meg Carlossal és Jamessel. Az út soha nem volt unalmas és most sem volt az. A fiúk bebizonyították, hogy nem normálisak. Mindent elkövettek, hogy ne legyen egy percnyi szünetem se. Egyfolytában röhögtettek és baromkodtak. Negyed órányi kocsikázás után egy nagy fehér épület előtt álltunk meg, ahol rajongók ezrei várták, hogy a fiúk megérkezzenek.
-Már megint! -sóhajtott nagyot Carlos, majd befordult egy mellékutcába. Itt nyugodtan ki tudtunk szállni a kocsikból és észrevétlenül bemehettünk az épületbe. Először egy kicsi, szűk és sötét folyosón mentünk keresztül, majd egy nagy térbe érkeztünk. Most nekünk lányoknak állt el a lélegzetünk.
-Ez fantasztikus! -ámultam.
A terem fehér falai csak úgy ontották magukból a fényt és a nyugalmat. Az ajtóval szembeni falon egy óriása akvárium volt, tele szebbnél szebb halakkal. Az akváriummal szemben három hatalmas bőrkanapé terpeszkedett el. A fényt egy hatalmas csillár szolgáltatta, ami a palafont elrejtette a kíváncsiskodó szemek elől. És ha ez a fény még nem lenne elég, akkor két gigantikus ablak engedte be a nap sugarait. Vörös bársonyfüggönnyel volt keretezve, ami illett a vörös szőnyeghez. Mintha egy kastélyban lettem volna, de ez az épület előtere volt csupán. Vagy inkább várója. Hitetlenkedve néztem körbe vagy ötödjére, mikor egy magas középkorú férfi jött üdvözölni a fiúkat.
-Sziasztok srácok! nemsokára ti jöttök. -fogott velük kezet.
-Hello Paul! -ráztak kezet a fiúk vele.
-És kik ezek a bájos szépségek? -fordult felénk Paul.
-Ők a barátaink és egyben a lakótársaink. -mutatott be minket Loagn.
-Szóval akkor róluk beszéltetek folyton. -bólogatott a férfi elismerően. Mi meg csak mosolyogtunk és intettünk. -Na de nem is tartalak fel titeket tovább! Menjünk, mert elkéstek az interjúról! -invitált be minket egy még szebb szobába, aminek az egyik fala helyett egy egész üvegfal volt.
-Ti maradjatok itt és figyeljetek minket az üvegfalon túl. Olyan fél óra és végzünk is. -mondta James, majd mind a négyen bementek a másik szobába. Mi meg kényelmesen elhelyezkedtünk a fotelokban és figyeltük az adást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése