13. ~Hullámok hátán.*

*Lizzy szemszöge*

-Csak egy fél óra mi? -kérdeztem cinikusan a kocsifelhajtónál.

-Jól van na! Nem tudtam, hogy eddig el fog húzódni! -mentegetőzött Kendall.

-Én élveztem. Még soha nem láttam élőben ilyet. -vette ki a kocsiból a táskáját Chels. -De ezt meg kell ünnepelni! -emelte fel a mutató ujját. Kérdőn néztünk rá. De ő nem szólt semmit csak bámult maga elé. Pár perc hallgatás után feleszmélt, hogy rá várunk, így folytatta.

-Ja! Mondjuk elmehetnénk szörfözni. És akkor jöhetne Kate és Judy is. -ismertette az ötletét. James szeme rögtön felcsillant és rávágta, hogy "Mehetünk!". Én ezen csak jót mosolyogtam, majd újra Chels felé fordultam.

-Én benne vagyok. Már úgy is régen szörföztünk együtt. Ideje lenne egy kicsit kimozdulni. Fiúk? -néztem a másik három hallgatag fiúra. Ők csak vonogatták a vállukat.

-Jaj ne már! Nagyon jó lesz! -unszolta őket Chelsey.

-Na jó! Végül is jó buli lesz. -egyeztek bele.

-Akkor én fel is hívom a csajokat! -rohantam be a házba, egyenesen fel a szobámba. Előkotortam a telefonom a zsebemből futás közben, majd elterülve az ágyon tárcsáztam is a jól ismert számot. Harmadik csöngésre fel is vette.
-Csáó! Nem zavarok? -szóltam bele.
-Szia. Nem, mondjad csak. -csilingelte boldogan Kate.
-Hát arra gondoltunk a srácokkal....-kezdtem bele, de Judy közbekiabált.
-James és a többi fiú? -kiabált bele a telefonba. Én csak elhúzva a számat elhajoltam a telefontól, majd miután már nem kiabált tovább újra a fülemhez emeltem a készüléket.
-Neked is szia Judy. És igen! James és a fiúk is benne lennének. -mosolyodtam el, de persze ő ezt nem láthatta.
-Akkor nem megyek. -jelentette ki tök nyugodtan, majd csönd telepedett a vonal túlsó végére is. Meglepődtem a hirtelen hangulatváltozásán és, hogy ennyire nem szimpatikus neki a fiúk.
-Mi a bajod velük? -értetlenkedtem.
-Nem tudom...-töprengett.
-Add már vissza a telefont...Judy!!! Add vissza! -hallottam a veszekedésüket.
-Lányok. Lányok! -emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Mi van?! -szóltak bele egyszerre.
-Hű! Bocs, hogy zavarok. Na szóval eljönnétek velünk szörfözni vagy sem? -türelmetlenkedtem. -Mert akkor úgy tíz perc múlva itt kéne lennetek.
-Indulunk. -vágta rá Kate esélyt sem adva Judynak, de szerintem jól tette.
-Oké! Ne késsetek. Sziasztok! -köszöntem el, majd megszakítottam a beszélgetést.
-Akkor jönnek? -hallottam Logan hangját magam mögül. Vettem egy mély levegőt és kifújva megfordultam, hogy a fiúra tudjak nézni.
-Igen. Úgy néz ki. -mentem el mellette. Lehajtott fejjel léptem el mellette, de ő elkapva a karomat visszahúzott
-Mi a baj Liz? -emelte meg a fejem az államnál fogva, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Semmi. -néztem el oldalra, hogy ne lássa mikor hazudok.
-Ismerlek már annyira, hogy tudjam van valami baj. Miért nem mondod el nekem? -kérdezte egy kicsit csalódottan.
-Tényleg nincs semmi baj. Csak hát Ben....-kezdtem el, de Carlos és James ordítozása félbeszakított. A hang irányába kaptam a fejem, majd a két idiótát is megláttam. Carlos James hátán volt, miközben a másik fiú rohant vele végig a folyosón. Elmosolyodtam a idétlenen, majd újra Loganre nézve lefagyott a mosoly az arcomról.
-Tényleg nincs semmi bajom. -néztem rá jelentőségteljesen, majd kikerülve őt lementem a nappaliba, ahol Kendall és Chels beszélgettek.
-Mizu? -huppantam le Kendall mellé.
-Arról beszélgettünk, hogy elmerjünk e menni a két dinkával a tengerpartra. -nézett rám Chels.
-Hát ezen érdemes elgondolkodni. -nevettem el magam. -Amúgy Judy és Kate is tudnak jönni.
-Ez szuper! -örült meg Kendall. Mi lányok meg kérdőn rá néztünk. Leesett neki, hogy mit is mondott és milyen stílusban, így helyesbített. -Vagy is az jó. Azt hiszem. -gondolkodott el. Én csak mosolyogva oldalba böktem.
-És melyik lánynak is örültél meg ennyire? -hajolt előre Chels, hogy még közelebb legyen a fiúhoz.
-Nem tudom, hogy mire gondolsz. -mondta lassan Kendall.
-Persze. -húzta fel a szemöldökét Chels, majd vigyorogva kiment a konyhába. Ekkor a fiúk rohantak le az emeltről félmeztelenül. Fürdőgatya volt rajtuk.
-Mikor indulunk? -ült le velem szembe Logan.
-Egy pillanat. -álltam fel és felmentem a szobába átöltözni. Már vettem volna le a pólóm, mikor az ajtó kivágódott és Chels dühös fejével találtam szembe magam.
-Ha nem bánod öltözni szeretnék, mert lent a fiúk már türelmetlenek és hát késésben vagyunk. -sóhajtottam.
-Én így nem fogok menni. -tette karba a kezét, ezzel bevágva a durcit.
-Mi történt? -rogytam le az ágy szélére.
-Nem jó rám a fürdőruhám és a másikat meg meg találom.
-A fehérneműk között kerested már? -húztam fel a szemöldököm.
-Ú! Köszi Liz. Mindjárt mehetünk! -rohant át a szobájába.

***
-Aki utoljára ér be a mólóig azt szívatjuk meg! -kiáltotta el magát James és rohanni kezdett. Mi is futásnak eredtünk. Nem voltam leghátul, de legelől sem. Éppen Logannel egymás mellett futottunk, mikor a fiú egyszerűen eltűnt. Hátra pillantottam és megláttam a vízben hasaló fiút. Elnevettem magam és futottam tovább.
-Ilyen könnyen nem rázol le! -halottam a fiú hangját mögülem. Gyorsabban kezdtem el futni, ami nem volt könnyű a térdig érő vízben. Pár pillanat múlva már a mólónál vártuk a többieket. Judyt, Katet, Chelst és Carlost. Mosolyogva figyeltem, ahogy a három lány egyszerre ért oda hozzánk. Carlos viszont még mindig nincs sehol.
-Haver te mit csinálsz ott? -ráncolta a homlokát Kendall.
-Hát elsőnek értem ide? De ti mit csináltok ott? -kiabált vissza.
-Te észlény! Ehhez a mólóhoz kellett volna futni! -röhögte el magát Logan. Ezen mi is elkezdtünk nevetni, majd megvártuk míg a "Kisokos" is ideúszik hozzánk.
-Verseny? -nézett körbe vigyorogva Carlos.
-Milyen? -kérdezte Kate.
-Hát olyan "amelyik-lány-legutoljára-esik-le-a-fiú-nyakából-az-a-pár-nyer" versenyt.
-Jó! -pörgött be Chels.
-Akkor a párok! Kate és Logan. Liz és Kendall. Chels és Carlos és én és Judy. -vigyorgott a lányra James. Mi lányok terpeszbe megálltunk a vízben, hogy könnyebben bele tudjunk ülni a fiúk nyakába. Egyszer csak megéreztem Kendall kezét a bokámnál, majd a következő pillanatban már a nyakában ültem. Hogy hátra ne essek a combomnál tartott engem. A többieknek is sikerült sikeresen beülni a fiúk nyakába.
-Kezdhetjük? -vigyorgott James Judyval a nyakában. Mi csak bólogattunk és koncentráltam, hogy le ne essek Kendall nyakából. Ekkor Carlos Chelsel a nyakában megindult felénk. Én elkaptam Chels kezét és próbáltuk egymást lelökni kevés sikerrel.
-Essél már le Chels! -kiabálta alattam Kendall.
-Azt te csak szeretnéd! -kiáltotta vissza a lány, majd egy nagyot tolva rajtam ellökött engem. Kiesve az egyensúlyomból hátravágódtam a vízben, ezzel kiesve a "versenyből". Mikor leértem a víz aljára elrugaszkodva onnan a felszínre úsztam.

-Bocsi Liz, de ezt meg kell nyernünk. -nyújtotta ki rám a nyelvét Chels, majd Carlossal a másik két pár felé vették az irányt akik még mindig nem tudták egymást kiejteni. Ezen pedig Carlos és Chels segítettek. A fiú teljes erejéből bevágódott a másik két pár közé, akik a nagy lendülettől elvesztve az egyensúlyukat a vízben kötöttek ki. Prüszkölve jöttek a víz felszínére és értetlenkedve nézték az ujjongó párt. Hogy Chels hogyan tudott Carlos nyakában maradni az örök rejtély marad, de nagyon ügyesek voltak.
-Haver ezt hogyan csináltátok? Ti ezt gyakoroltátok szabadidőtökben? -csodálkozott Logan. Chels csak mosolygott, Carlos meg büszkén feszített előttünk.
-Nem akarunk szörfözni egy kicsit? -kérdeztem.
-De! Irány a part! -indultak meg a fiúk a szörfdeszkák felé. Nekünk sem kellett kétszer mondani máris utánuk futottunk.
A fiúk már nagyban válogatták, hogy melyik szörfdeszkával szeretnének szörfözni, mikor mi is kiértünk a meleg homokra. Fáradtan huppantunk le melléjük és figyeltük James és Carlos veszekedését egy szörfdeszka miatt. Olyanok voltak, mint két kisfiú akik összekaptak az utolsó szem cukron. Nagyon vicces volt. Még néztük volna őket egy darabig, de a másik két jómadár a víz szélén türelmetlenkedett, hogy menjünk már mi is.
-Megyünk! -álltam fel és elvettem az első deszkát ami a kezem ügyébe akadt. Chels is hasonló képen tett, de ő már azért válogatott egy kicsit, mert nem volt hajlandó rózsaszín deszkán szörfözni. Én meg úgy voltam vele, hogy ráhagyom megkímélve magam egy hosszú magyarázkodástól.
Már bokáig érte a lábunkat a víz mikor visszafordulva megláttam, hogy Judy és Kate még mindig minket néz a partról.
-Ti nem jöttök? -értetlenkedett Chels.
-Hát mennénk csak...szóval mi nem...-dadogta Kate.
-Mi nem?! -türelmetlenkedtem.
-Nem tudunk szörfözni! -nyögte ki Judy.
-Óóó! Hát ezen segíthetünk! -mentem vissza hozzájuk, majd mind a két lány kezébe nyomtam egy deszkát és a földre parancsoltam őket.
-Akkor most megtanulunk szörfözni. -vigyorodtam el.
-Erre nincs semmi szükség. Ne fáradj miattunk. Jól el leszünk mi itt a napon. -ellenkezett Kate.
-De ezzel a hozzáállással soha nem is fogtok tudni megtanulni. Na most pedig fekvés a deszkára és körözzetek a karotokkal, mintha úsznátok! -adtam az utasításokat.

*Chelsey szemszöge*

Figyeltem még egy darabig, hogy Liz a lányokat tanítja szörfözni, majd a fiúk unszolására én is bementem hozzájuk. A deszkán ülve odaevickéltem a fiúkhoz és kérdőn néztem rájuk.

-A lányok nem jönnek? -hunyorgot James ugyanis a szemébe sütött a nap.

-Hát mivel Judy és Kate nem tudnak szörfözni, így Liz felajánlotta vagyis megparancsolta nekik, hogy most meg fognak tanulni. -vontam vállat majd beljebb úsztam, kihasználva az egyre nagyobb hullámot. Mikor már elég közel voltam hozzá, felálltam a deszkán és hibátlanul siklottam végig a vízen. Ekkor már a fiúk is egy hullámot lovagoltak meg. Még tettem pár sikeres kísérletet, majd az elbambult Logan mellé úsztam. A lányokat nézte, vagyis Lizt.

-Nagyon fáj? -nem kellett többet kérdeznem, ő ebből is értett mindent.

-Az a tudat, hogy vele élsz egy fedél alatt, de mégsem viszonozza az érzéseidet, elég szar. -bámulta továbbra is a parton lévőket.

-Tudom mit érzel és hidd el! Ha nem lenne Ben, már rég nem így lenne. -simítottam meg a karját, majd visszaúsztam a másik három fiúhoz. Még baromkodtunk egy darabig. A nap poénja még is az volt mikor Kendall és Carlos lerángatták Jamesről a gatyáját. A fiú miután sikeresen visszaszerezte azt, üvöltve rohamozta meg a két röhögő idiótát.

Mi négyen lányok a parton napozva figyeltük, ahogy a "kisgyerekek" szívatják egymást a vízben. Olyan jó volt végre egy kicsit kikapcsolódni és senki sem zavart meg ebben minket.

Éppen a fürdőruhám pántját igazítottam meg, mert szorított a kapcsa, mikor valaki fölfogva a napot megállt előttem. Csukott szemmel nem volt egyszerű kitalálni, hogy ki lehetett az, de mivel a lábamra apró vízcseppek hullottak, így gondoltam, hogy a fiúk közül valamelyik lesz az. Hunyorogva néztem fel a vigyorgón srácra, majd kellett párat pislognom, hogy a szemem megszokja a fényt és felismerjem az előttem álló alakot.

-Tiszta szárazok vagytok! Ideje felfrissülni egy kicsit, különben leégtek. -kapott fel Carlos és elindult velem a vízhez. Én a hirtelen történő dolgoktól fel sem tudtam fogni, hogy mi történik, csak mikor már elmerültem a hideg vízben. Kapálózva jöttem a felszínre és lélegeztem nagyokat, mert az orrom telement vízzel. Idegesen Carlos felé pillantottam és elkezdtem futni felé. Felvázolva a helyzetet ő is futásnak eredt a part felé, de amilyen peches, úgy esett el a vízben. Én meg kihasználva a lehetőséget rá vetettem magam, így még jobban víz alá nyomva szegény fiút. Egy kicsit kapálózott alattam, majd egy idő után megszűnt a mozgás. Ijedten kapkodtam a fejem és kerestem az elmerült fiút.

-Carlos. Carlos gyere elő! -kiabáltam és közben a vízbe csapkodtam, hogy megtaláljam. Egyszer egy kéz ragadta meg a kezem és húzott le a víz alá, majd tompa nevetést hallottam. Kidugtam a fejem a vízből és a hang irányába fordultam. Carlos röhögött a hasát fogva.

-Ez nem volt vicces! Akár meg is történhetett volna veled. Tudod, hogy megijedtem?! -akadtam ki és a part felé vettem az irányt, de elkapva a karomat maga felé fordított.

-Bocsi. Nem szándékos volt. Ne haragudj csak poénnak szántam. -nézett rám kiskutya szemekkel.

-Hát hülye vicc volt. De semmi baj. Viszont ki kell engesztelned valamivel. -tettem ölbe a kezem. Ő csak elvigyorodott és nyomott egy puszit az arcomra.

-Megfelel? -kérdezte még mindig vigyorogva.

-Hát nem is tudom. -húztam egy kicsit az agyát, de elmosolyodtam és kisétáltam a partra. A többiek csak fütyültek és "húúú"-ztak, de ez nem zavart engem. Elnevettem magam és leültem közéjük.

-Mi van te lovag? -szívatták Carlost a fiúk.

-Elég jól sült el a poénod. Te sem gondoltad volna, mi? -nevette el magát James.

-Le lehet szállni rólam. -mosolyodott el Carlos és ő is leült.

Még hülyültünk és beszélgettünk egy kicsit, de már kezdett sötétedni. Egy teljes napot képesek voltunk eltölteni a parton, úgy hogy csak egyszer ettünk, de akkor is csak a tengerparti büfében. Csodálkoztam is, hogy Carlos hogyan bírta ki ennyi kajával egész nap. Erre majd még rákérdezek.

***

Hulla fáradtan dőltünk be a nappaliba. Mindenki elterült a kanapékon és meg sem mozdultunk.

-Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én mindjárt meghalok. -nyöszörögte Kate.

-Én ahhoz képest elég jól bírom. -vontam vállat, majd előkeresve a laptopomat feltöltöttem az összes képet ami ma készült. Szerencsére vízálló a gép, így nyugodt szívvel vittem be a vízbe is. Sok jó kép készült, de volt pár elég érdekes is. Például valamelyik fiú szája belülről, vagy ahogy Logan (vészesen közel a kamerához) kinyújtja a nyelvét. De a legviccesebb mégis az, mikor James megpuszilja Kendall fenekét. Azt, hogy miért vagy mikor készült ez a kép nem tudom, de szerencsére csak gatyán keresztül puszilta meg. A hátránya ennek a képnek csak annyi, hogy pár hónapig biztos rosszat fogok álmodni.

-Ki akarja megnézni a képeket? -kérdeztem mikor fel lett töltve az összes kép. Mindenki "én"-ezett egy sort, így középre rakva a gépet, elindítottam diavetítésben az összes képet. Vagyis mind a 283-at.

Itt van néhány kép ami a nap folyamán készült:

*Judynak sikerült megmaradnia a deszkán és még egy hidat is sikerült rajta csinálnia.*

 *Ebédszünet a büfénél és pár kép felrakása Twitterre.*

 *A szörfözés mellett még röplabdáztunk is.*

Mondanom sem kell, hogy egy felejthetetlen nap volt a mai, de úgy éreztük, hogy egy egész napon át tartó alvással ki fogjuk tudni majd pihenni ezt a napot. Kate és Judy nálunk maradtak, így ők a kanapén kaptak helyet. De ez nem tetszett a fiúknak, hogy a lányok alszanak lent a kanapékon, így minden ágyból kivettük a matracot és lecsúsztunk velük a lépcsőn. Elég vicces volt, de a fenekemnek nem tett jót.
Viszont a jó oldalát nézve mindenki a nappaliban aludt a matracokon. Az már más kérdés, hogy holnap milyen fájásokkal fogunk ébredni. De ez minket ebben a pillanatban nem érdekelt, csak végre pihenni szerettünk volna.