3. ~Az új környezet.*

-Szóval mi ketten...külön lakásba költözünk. -mondtam ki egy szuszra.
Egy darabig senki nem szólt egy szót sem, majd Chelsey törte meg a csendet.
-Ez most komoly? De hogyan? Mikor? -lelkesedett be egy pillanat alatt.
-Hát mivel már ténylegesen is nagykorúak vagyunk, így úgy gondoltam, hogy ideje egy új életet kezdenünk. Csak mi ketten. Lakást már találtam és vettem is, itt La-ben. A szüleidet is kérdeztem és ők is belementek egy feltétellel.
-És mi lenne az? -kíváncsiskodott tovább Chels.
-Ha három hónap alatt találunk magunknak munkát. -böktem ki.
-Rendben. Ez megoldható. És ááááá!!! El sem hiszem, hogy lesz egy saját lakásunk! -ugrált vigyorogva Chelsey.
-Pedig hidd el, mert holnap költözünk. Anyának csak holnapra sikerült lefoglalnia a költöztető furgont.
-Oké, de akkor szerintem én most megyek haza pakolni. -ölelt meg Chels, majd kikísértem őt a kapuig.

***

*Chelsey szemszöge*

-Anyaa, apaa!! El sem fogjátok hinni, hogy mi történt! -rontottam be a nappaliba, majd a konyhában, de sehol sem találtam senkit. -Na ne! Már megint nincsenek itthon? -roskadtam le az egyik fotelbe.

-Sajnos. De én gratulálok helyettük is neked. -ölelt meg Max.

-Te is tudod? -lepődtem meg, de azért örültem is neki.

-Hát Lizzy nem tud titkot tartani. -nevette el magát felidézve az emlékeket.

-Mennyire vagy elfoglalt? -kérdeztem titokzatosan.

-Felejtsd el, hogy segítek neked bepakolni! -emelte fel a kezeit.

-Na! Ne csináld már Max. Légysziiii! -húztam el a végét és rángattam a karjánál fogva.

-Legyen, de ne rángass többet és enyém lesz a szobád, mert az nagyobb. -rázott le magáról.

-Hogy beléd mennyi kedvesség szorult! -löktem vállba, de bólintottam.

Felmentünk a szobámba, majd kitártam a szekrényem ajtajait. Minden ruhámat kiszedtem belőle, majd egyesével átnézve őket beleraktam a legnagyobb bőröndömbe. Mivel nem fért bele minden, így elővettem egy nagyobb sporttáskát és abba folytattam a pakolást. Addig Max a bútoraimat szedte szét, majd pakolta be egy nagy dobozba.

-A szekrény maradjon? -fordult felém.

-Az maradhat, meg az ágy is. Csak a kisebb bútorokat viszem. Lámpa, párnák, babzsákfotel...-soroltam neki, hogy megértse. Estére végeztünk is mindennel. Úgy beszéltük meg Lizzyvel, hogy holnap reggel nála talizunk és onnan megyünk az új házunkba. A szüleink ma sem jöttek haza, így szerintem, majd csak telefonon fogok elköszönni tőlük.

Elmentem lefürödni. Majdnem fél óráig áztattam magam, de hatásos volt, mert ahogy bedőltem az ágyba már el is aludtam.

***

-Chelsey. CHELSEEEY!!! -ugrált valaki az ágyamon és kiabált a fülembe.

Hirtelen elkaptam a lábát, mire számomra még idegen személy elterült a földön.

-Kellett neked felkeltened. -néztem le Maxre.

-Bocsánat, hogy nem akartam, hogy elkéss. -állt föl megsértődve, majd drámaian elhagyta a szobát.

Ha nem lennék késésben akkor még nevettem is volna rajta, de így berohantam a fürdőszobába és rekordidő alatt elkészültem.

-Indulhatunk! -kiabáltam Maxnek.

-Megyek! -kiabált vissza, majd becsukta az ajtót és már indultunk is. Tíz perc alatt Lizzyéknél voltunk. A költöztetők is ott voltak már és éppen Lizzy cuccait pakolták fel a furgonba.

-Hello! -öleltem meg hátulról.

-Szia! Na izgulsz? -kérdezte izgatottan Lizzy.

-Nagyon! Kiszedem a kocsiból a cuccaimat és akkor azokat is vihetik. -indultam el Max kocsija felé, majd nagy nehezen sikerült kirángatnom a csomagjaimat a csomagtartóból. 

Negyed óra alatt mindent felpakoltak a költöztetők a kocsiba, így indulhattunk is.

-Nagyon vigyázzatok magatokra és nem elbulizni a félrerakott pénzeteket. -ölelték szorosan magukhoz Lizzy szülei a lányukat. Egy kicsit le voltam hangolódva, mert én nem tudtam elbúcsúzni a szüleimtől, de Max ezt a helyzetet is megmentette.

-Na gyere ide húgi! -ölelt szorosan magához.

-Ugye tudod, hogy te is fogsz hiányozni. Hihetetlen, de fogsz! -nevettem el magam.

-És még én vagyok kegyetlen?! -nevetett fel ő is. -De tényleg vigyázz magadra! -puszilta meg a homlokom.

-Rendben. És ha esetleg, véletlenül, talán anyáék is hazatévednek mond meg nekik, hogy hívjanak fel!

-Rendben, de most menj, mert mindenki rád vár. -ölelt meg ismét, majd elengedett és intett egyet. Ő ennyivel le is zárta ezt a drámai jelenetet. Ünneprontó!

Beszálltam a kocsiba, majd elhajtottunk. Megadtuk a címet, majd kezdetét vette az új életünk.

***

-A lámpát hova rakjam? -kiabáltam le az emeletről.

-Nem tudom, de nem láttad a narancssárga sporttáskámat. -kiabált vissza Lizzy.

-Ott van a konyhaasztalon. De most komolyan! Képes voltál ezt elhozni? -mutattam fel Lizzy féltve őrzött plüssmaciját.

-Hé! Ő hozzám tartozik. -kapta ki a kezemből, majd magához ölelte.

-Te tudod! -emeltem fel a kezem, majd mentem vissza pakolni.

Nagy nehezen, de háromra sikerült mindent kipakolni és elhelyezni. Most már teljesen kész volt az új házunk.
Lizzy szobája:

Én szobám:

Ezen kívül volt még a házban egy szoba francia ággyal, egy konyha, nappali, minden szobához fürdőszoba és egy nagy közös gardrób. Meg persze egy hatalmas kert, beépített medencével, külön kialakított rész a sütögetéshez és még az egyik fára hinta is volt felszerelve.
-Mit csináljunk most? -dőltem ki a nappaliban.
-Mi lenne ha felavatnánk a medencét? -mosolygott Lizzy.
-Benne vagyok! -ugrottem fel és felmentem a szobámba átöltözni.
Két perc múlva már a földszinten is voltam.
-Én nyertem! -mondtam mikor Lizzy is leért az emeletről.
-De legközelebb nem hagyom. -vágott vissza, majd kirohant a medencéhez. Még időben ledobta a napozóágyra a törölközőjét ás már ugrott is bele a vízbe. Én is hasonló kép tettem. Annyi különbséggel, hogy míg Lizzy egy bombát ugrott, addig nekem sikert egy fejessel a vízbe érkeznem.
Egészen estig pancsoltunk a vízben, még nem teljesen kiáztattuk magunkat. Mint a vízi hullák, úgy néztünk ki.
-Szerintem ideje lenne vacsizni, majd eltenni magunkat holnapra. -mászott ki a vízből Liz.
-Nem rossz ötlet. -mentem utána, majd megcéloztam a fürdőszobámat.
Nyolcra mind a ketten a konyhában ültünk egymással szemben és melegszendvicset ettünk.
-Szerinted mit csináljunk holnap? -kérdezte Lizzy két harapás között.
-Menjünk el megnézni a környéket, meg köszöntsük a szomszédokat. -vetettem fel az ötletet.
-Oké, de én szívesen kihagynám a szomszédos dolgot. -húzta el a száját Liz.
-Jó legyen, de én most megyek. -tettem a mosogatóba a tányérom és felmentem a szobámba. -Jó éjt! -kiabáltam vissza a lépcsőről.
-Neked is! -mondta, majd jött utánam Lizzy.
Elég hamar elaludtam, mert eléggé kimerültem. Már alig várom a holnapot!