5. ~Berendezkedés.*

Sziasztok!
Meghoztuk a következő részt is! Nagyon szeretnénk felhívni a figyelmeteket arra, hogy ha tetszik, vagy olvassátok akkor legyetek annyira aranyosak, hogy írtok egy komit. Nagyon örülnénk minden egyes szónak! Persze negatív leveleket is szívesen olvasunk, mert legalább tudjuk, hogy min kell változtatnunk. Nem is húznám tovább az időt, szóval szép napot és jó olvasást!:)
Puszi!♥

*Chelsey szemszöge*

-Maradhattok. -mondtam ki a döntésünket.

-Ez az! Iggen! Kösziii! -mondták egyszerre, majd megöleltek mindnyájan.

Mikor vége lett a hirtelen jó kedvnek Kendallnek eszébe jutott valami igen fontos dolog.

-És hogyan fogunk aludni? -fordult felénk.

-Ööö....hát van egy plusz szoba francia ággyal, meg a mi szobánkban is francia ágy van. De itt sajnos a kanapén senki nem fér el. -húzta el a száját Lizzy.

-És akkor mi lenne, ha két ember aludna a plusz szobában és a maradék két fiú pedig nálunk? -kérdeztem reménykedve a jó döntésben.

-Jó! És akkor húzhatnánk kalapból a neveket, a veszekedést elkerülve. -vetette fel az ötletet Carlos.

-Ez jó! Fel is írom a neveket. -ment el lapokat hozni Liz.

Gyorsan felirkáltuk a neveket, majd Kendall sapkájába rakva jól megkevertük a lapokat.
-Húzhatok én? -lelkesedett Liz.
-Nyugodtan. -mosolyogtam.
-Akkor.... Lizzy ééés....Chelsey. Ööö...szerintem ezt visszarakom. -dobta vissza a lapokat. -Akkor Kendall ééés....Carlos. -húzta ki az első párt. -Majd Chelsey ésss....Jameees! -folytatta a húzást. -És kizárásos alapon én és Logan. -húzta ki az utolsó két cetlit is.
-Remélem, hogy mindenkinek megfelel a dolog. Most irány kipakolni! -fogtam meg James két bőröndjét, majd magam után, rángattam fel a lépcsőn.
-Juj! Vigyázz rájuk. Értékes dolgokat cipelsz! -mondta félőn.
-Nem lesz semmi bajuk. -és ekkor valami koppanás hallatszott a bőröndből. -Vagyis  nem volt semmi bajuk. Bocsii! -mondtam kölyök kutya szemekkel.
Felvittük az emeletre mindenki cuccát, majd kezdődhetett a berendezkedés. Már vagy egy órája pakoltunk a szobánkban Jamessel mikor kitalálta, hogy a lámpáját (amit körülbelül fél óráig szereltünk fel az ideiglenes helyére) még sem oda akarja rakni.
-De miért nem jó ott? -nyafogtam, majd elterültem a szőnyegen a kimerültség miatt.
-Akkor legyen. -feküdt oda mellém.
-Örülsz, hogy találtatok lakást? -fordultam felé mosolyogva.
-Nagyon! El sem tudom mondani, hogy mennyire hálások vagyunk a fiúkkal nektek.
-Na mennyire? Egy fagyiban, hogy hálások vagytok nekünk -vigyorogtam, majd rányújtottam a nyelvem.
-Benne vagyok! -húzogatta a szemöldökét.

*Lizzy szemszöge*

-Logan! Logaaan!!! -sikítottam, mert kezdtem visszaborulni a bőröndjével a lépcsőn. Ő hirtelen ott termett és elkapta a karom, így elkerülve egy szép kis sebet.

-Mi van ebben?! -háborodtam fel.

-Csak a szükséges cuccaim. -emelte fel a kezeit.

-És a többi három bőröndben? -akadékoskodtam.

-Jól van na! Inkább gyere segíts! -húzott maga után.

Már egy ideje pakoltam a ruháit (össze kellett mindet hajtanom, mert elég válságosan néztek ki), mikor ráakadtam egy elég fura darabra.

-Ez egy...? -ráncoltam a homlokom.

-A kedvenc pólóm. -rántotta meg a vállát.

-De rózsaszín és az van ráírva, hogy "I ♥ BTR!"?

-Egy rajongómtól kaptam. Vagyis az egyik koncerten dobta fel nekem a színpadra. -magyarázta.

-Milyen rajongó? És milyen koncert? Kik vagytok ti?! -értetlenkedtem és egy kicsit meg is ijedtem.

-Hát a BTR! Várj! Ti nem tudjátok, hogy kik vagyunk? -esett le neki a dolog.

-Nem. -ráztam a fejem.

-Huh! Hát mi egy banda tagjai vagyunk. A BTR-é. És hát elég híresek vagyunk. -világosított fel.

-De akkor bármikor ide jöhetnek és zaklathatnak titeket a rajongók.

-Épp ez az! Azért jöttünk épen hozzátok, mert itt tuti, hogy nem fognak keresni. -mondta.

-Okééé! De ezt most muszáj elmondanom Chelsnek. -pattantam fel a földről és átrohantam Chelseyék szobájába. Elég fura látvány fogadott.

*Chelsey szemszöge*

-Jameees! James add már vissza! -rohangáltunk körbe-körbe a szobámban.

-Nem! -rohant előttem. -Előbb ismerd be, hogy jó hangom van! -kiabálta lihegve, és kezdett fáradni.

-Jó! Jól van! Jó hangod van, csak add már ide azt a bugyit.-kaptam ki a kezéből mikor beértem őt. Mérgesen néztem rá, majd visszaraktam a helyére az említett darabot.
-Ööö...zavarok? -kukucskált be az ajtón Lizzy.
-Nem! Csak ez az állat más dolgai közt turkál. -mutattam Jamesre miközben még mindig a ruháimat nézte.
-Akkor jó! Most viszont el kell mondanom valami nagyon fontosat, úgyhogy nagyon figyelj! -húzott magával Liz. Nem értettem, hogy mi lehet ilyen fontos, de kezdtem megijedni amiért ilyen komoly volt az arca.
-Szóval a fiúk....-kezdett bele.
-Ugye nem gonoszak? -kérdeztem félve.
-Nem! Az fura lenne. -rázta a fejét az értelmetlen kérdésemen.
-Na a fiú.....híresek. Egy bandában énekelnek és elég nagy a hírnevük. Ők a Big Time Rush! -mondta el egy szuszra Lizzy. Lesokkolva álltam előtte és nem tudtam mit reagálni erre. Mikor kínos helyzetben vagyok mindig idétlenül nevetek, ami most is bekövetkezett.
-Bocsi. Visszatérve a tárgyra, azt akarod mondani, hogy az a négy fiú egy híres banda? -értelmeztem az előbb hallottakat, szerintem jól.
-Igen! -vigyorgott Liz.
-Ááá!! -csak ennyit tudtam erre reagálni. Összeborulva és sikítozva ugráltunk a közlekedő kellős közepén.
-Valami gond van? -nézett ki az ajtón James.
-Semmi. Semmi! -virultam még mindig, majd szorosan megöleltem a megszeppent fiút. Miután elengedtem a még mindig ledermedt Jamest mentem a többi fiúhoz is, hogy őket is jó szorosan megölelhessem.

*Lizzy szemszöge* 

-Teljes mértékben jól van ilyenkor, csak egy kicsit izgatott. -nyugtattam meg a még mindig ledermedt fiút. Egy darabig még néztem a tehetetlenségét, majd jól fejbe vertem. Erre persze újra visszatért a valóságba és a fejéhez kapott.

-Áú! Ez azért fájt. -dörzsölte a tarkóját.

-Bocsi, de muszáj volt. -rántottam vállat, majd Carlos és Kendall szobája felé kaptam a fejem, ahonnan artikulátlan hangok szűrődtek ki. Mind a ketten besiettünk a szobába. Amit ott láttunk az még James és Chelsey kergetőzésénél is viccesebb volt. Ugyanis Chelsey éppen Kendallt szorongatta, aki próbálta lerázni magáról Logant aki rajta csimpaszkodott. Carlos pedig Chelsyt próbálta leszedni Kendallról, hogy most már őt ölelgesse. Eközben Kendall egyfolytában kiabált, hogy ha Logan nem száll le róla akkor nagyon megbánja. Mi csak egymásra néztünk Jamessel, majd úgy döntöttünk, hogy mi sem maradhatunk ki a buliból.

-Vigyázaat érkezeeem!!! -kiabáltam és rávetettem magam a többiekre. James és érkezett utánam ezzel lerombolva az egyensúlyt és mindenki a földön hevert. Nagy koppanással érkeztem és szerintem Carlos lába miatt eltört vagy három bordám. Nyögve kászálódtam ki a többiek alól, majd végignéztem a kis társaságon és egy mosoly hagyta el az arcom. Ez az idilli hangulat nem tartott sokáig ugyanis Chels elordította magát, hogy megyünk fagyizni James jóvoltából. Mindenki belelkesült, főleg Carlos. Feltápászkodott, majd a jó hír hallatán eszeveszettül kezdett rohanni a konyha felé. Sajnos azzal nem számolt, hogy a szobájuk ajtaja zárva van, így egy hangos koppanással ért földet.

-Haver minden oké? -ment oda hozzá Logan.

-Aha. Ki zárta be ezt a rohadt ajtót? -vizsgált a fejét.

-Te. És amúgy is befele nyílik az ajtó. Így soha nem tudtál volna kimenni rajta. -rázta nevetve a fejét Chels.

-Ez igaz. -bólogatott Carlos.

-Na menjünk már készülődni, mert fagyit akarok! -nyűglődött Kendall, így mindenki elment a saját szobájába készülődni.

*Chelsey szemszöge*

 Már vagy öt perce álltam a szekrényem előtt, de még mindig nem tudtam, hogy mit kéne felvennem. James már régen kész volt és engem figyelt ahogyan szenvedek.

-Most meg min nevetsz? -fordultam hozzá durcásan.

-Csak azon, ahogyan szenvedsz. Na várj! Segítek. -jött oda mellém és elkezdett turkálni a ruháim közt.

-Nem kértelek, hogy segíts.....de azért köszönöm. -fogtam meg a ruhákat amiket James nyomott a kezembe.

-Szívesen. -vigyorgott önelégülten, majd kiment a szobából, hogy nyugodtan tudjak öltözni. Hitetlenkedve néztem utána, majd felvettem a ruhákat, amit James választott ki.

Így néztem ki:

Lementem a nappaliba, ahol már a többiek beszélgettek, kivéve Logant és Lizzyt.

-Hol vannak mááár? -nyafogta Carlos.

-Biztos dúl a love! -húzogatta a szemöldökét James.

-Hülye! -löktem vállba nevetve. -Bár....-merengtem el egy kis ideig.

-Te tudsz valamit?! -kapta fel a fejét Kendall.

-Nem! -vágtam rá gyorsan.Talán túl gyorsan, mert így nem szálltak le a témáról.

-Na! Mond már, hogy mi tudsz? Tuti, hogy titokban már rég járnak. Biztos te voltál a kerítő. -zúdultak rám a vádak és kérdések.

-Még, hogy a lányok pletykásak! Figyeljetek! Tényleg nem tudok semmit, de biztosíthatlak titeket, hogy nincs semmi köztük. Arról már rég tudnék. -állítottam le őket. -De kérlek titeket, hogy ne hozzátok fel nekik ezt a témát. -fogtam könyörgőre a dolgot.

-Mit nem mondjanak nekünk? -ért le az említett pár is.

-Semmit! -vágtuk rá egyszerre. Ők csak megrántották a vállukat, ennyivel el is intézve a dolgot.

Már a fiúk kimentek a házból, mikor visszarántottam Lizzyt.

-Mi van veled és Logannel? -vágtam rögtön a közepébe. Értetlenül nézett rám, majd elmosolyodott.

-Semmi, de....

-De mi? -lelkesedtem be.

-Hát....szóval...izé. -dadogott.

-Neked tetszik Logan. -esett le a dolog.

-Nem is! -tagadta rögtön. Amolyan "engem nem tudsz átverni 19 év után ilyen könnyen" nézéssel ajándékoztam meg, amitől újra beszédre nyílt a szája.

-Na jó! Eléggé tetszik, de ennyire látszik? -ijedt meg egy kicsit.

-Csak annak aki 19 éve ismer téged és a legjobb barátnőd. -simítottam meg a karját. -Én szorítok nektek. Szép pár lennétek. -mosolyogtam rá és mentem ki én is a házból. Még mondott volna valamit, de a négy kíváncsi szempártól inkább magába fojtotta a mondanivalóját. Mégy egyszer utoljára végig nézett magán a tükörben, majd ő is kijött a házból.

Lizzy ezt a ruhát vette fel:

-Hogyan menjünk? -néztem végig a két kocsin.

-Sorsoljunk! -vetett fel a jól bevált ötletet Carlos. Újra leírtuk a neveket, majd Logan sapkájába rakva, megkevertük őket.

-Most én húzok! -emelte fel a kezét Logan, mint egy 8 éves aki valamilyen játékot akar magának megszerezni. -Szóval Carlos kocsijában lesz....Carlos, Chelsey ééés....James. -húzta ki a három nevet. A két fiúra néztem, akik kajánul egymásra néztek, majd gúnyosan vigyorogni kezdtek. Én meg segítségkérően Lizzyre néztem, aki jól szórakozott a kétségbeesésemen. Szép kis barát, mondhatom!

-Beszállás! -ordította el magát Logan, majd bepattant Kendall kocsijába.

-Hogy én hova kerültem. -morogtam magamban, de lehet, hogy túl hangosan mondtam, mert James átkarolta a vállam és így szólt: "Ez egy feledhetetlen utazás lesz!" majd gonoszan elnevette magát. "Innen már nincs vissza út!" gondoltam magamban. Mi is beszálltunk a kocsiba. Carlos elől vezetett, én meg James pedig hátul ültünk. Már vagy egy ideje mentünk mikor James azt az elfoglaltságot találta magának, hogy engem bökdös. Egy darabig tűrtem, majd egy újabb kísérlet közben elkaptam az ujját és nem eresztettem.
-Áá! Ez fáj. Chelsey eressz el! -sipákolta kislányos hangon.
-Gúnyolódj csak! De el nem eresztelek addig, amíg meg nem ígéred, hogy békén hagysz.
-Nem ígérhetek semmit. -vigyorodott el.
-Akkor nem eresztelek. -fordultam vissza, és James ujját szorongatva bámultam ki az ablakon.

*Lizzy szemszöge*

Már vagy tíz perce utaztunk néma csendben, ami engem kezdett egyre jobban zavarni. Ekkor a rádióban zenét váltottak és az egyik kedvenc számom indult el. Eleinte csak dúdoltam, majd rendesen énekeltem. A fiúknak tetszett a dolog és ők is beszálltak az éneklésbe. Már vagy az ötödik számot énekeltük végig mikor Kendall a fékbe taposott, így lefejeltem a műszerfalat.

-Aú! -dörzsöltem az addigra púppá alakult homlokomat.

-Hülye állat! Hogy adhattak egyáltalán Carlosnak jogosítványt? -morgolódott Kendall.

-Minden oké Lizzy? -hajolt előre a két ülés között Logan.

-Igen. Azt hiszem. Nagyon vészes? -fordultam felé. Óvatosan megérintette a homlokom, majd elkezdett kotorászni a hátsó ajtóban. Pár pillanat múlva egy sebtapaszt vett elő és gyengéden leragasztotta a "sebet".

-Köszönöm. -nyögtem ki, mert ebben a pillanatban mást nem tudtam volna mondani. Teljesen elvesztem azokban a szemekben. Néztük még egymást pár percig, majd Logan visszaült az eredeti helyére és folytattuk utunkat. Már csak pár utcányit mentünk és meg is érkeztünk. Azért választották a fiúk ezt a helyet, mert ilyenkor kevés az ember itt és, így nem fogják őket felismerni és letámadni. Egy kedves és aranyos kávézó és fagyizó előtt álltunk meg. Nagyon hangulatos volt az egész.

-Az a rohadt....-szállt ki a kocsiból Chels és maga előtt legyezte a kezét. -Hülye barmok. -nézett vissza a két röhögő fiúra.

-Mi történt? -kérdeztem kíváncsian, mert már tényleg érdekelt, hogy mi volt ott.

-Ez a két barom fingóversenyt rendeztek és nem engedték, hogy lehúzzak egy ablakot is. -fintorgott az emlék felidézésére. Én erre nem tudtam mit mondani, csak kitört belőlem a nevetés.

-Szerintem ez nem olyan vicces! Majdnem megfulladtam. -duzzogott. Én csak megsimítottam a vállát, majd odamentem a két ökörhöz.

-És ki nyert? -vigyorogtam.

-James. -szomorkodott Carlos.

-Ti nem vagytok normálisak. -nevettem még mindig. Már a hasam is fájt a sok nevetéstől.

-És veled mi történt? -mutatott a homlokomra Carlos.

-Megmondom, hogy mi történt! Az, hogy egy idióta állat nem tanult meg normálisan vezetni, ezzel kockáztatva mások életét! -akadt ki hirtelen Kendall.

-Nyugi haver! És mire is gondolsz pontosan? -ráncolta a homlokát Carlos.

-Hát mikor hirtelen lefékeztél az út közepén.

-Ja! Ott volt az úton egy mókus és nem akartam elütni. -mondta Carlos megszeppenve.

-Ja akkor semmi. -legyintett Kendall, ennyivel le is árva a dolgot.

-És bemenni nem akarunk? -toporgott a bejárat előtt Logan.

-De. Menjünk. -mentem oda én is, majd benyitottam.

Leültünk egy hat személyes asztalhoz, majd vártuk, hogy a pincér felvegye a rendelésünket.

-Jó napot! Mit hozhatok? -kérdezte kedvesen. Hamar leadtuk a rendelést, majd szurkoltunk Carlosnak, hogy kibírja míg megkapja a fagyiját. Elég hamar meg is hozták a rendelésünket. Mielőtt még megtámadták volna a fagyikat, gyorsan csináltam róluk egy képet.

-Hé! Ez az enyém! -takarta el Chelsey a fagyiját Carlos elől.

-De én olyat nem kaptam! -próbálta megkaparintani Carlos a lány fagyiját.

-Mivel te mást kértél. -próbálta védeni még mindig a fagyiját Chels, de Carlos ügyesebb volt és belekanalazott.

-Fincsi! -nyelte le a hideg édességet a fiú.

-Ezt még megkeserülöd! -sziszegte Chelsey, majd megette a maradék fagyiját is.

Még beszélgettünk egy kicsit a kávézóban, de mér ideje volt menni. Kifizettük a rendelést és mér mentünk is volna. DE! De volt egy kis gond.

-Hoppá...! -nyögte ki Logan.