8. ~Together...?*

*Lizzy szemszöge*

A kórházas eset óta eltelt két hét. A fiúk már megszokták a mi lakásunkat. Nagyon is megszokták! Amióta itt vannak teljes káosz az egész ház. De mi nem bánjuk, mert emellett remek egy társaság.
Ma éppen korcsolyázni vagy hokizni (még nem tudom) indultak, de mi Logannel itthon maradtunk rendbe rakni a lakást.
-Hol kezdjük? -ültem le a fotelba, mikor a fiúk és Chelsey elmentek.
-Menjünk föntről lefele. -húzott fel a fotelból és rángatott fel az emeltre.
-De nekem nincs kedvem. -nyafogtam és levágtam magam az ágyra.
-Hát akkor sincs, ha szépen kérem? -biggyesztette le a száját és kiskutya szemeket varázsolt magára. -Légyszííí! -kérlelt tök cukin.
-Nem! -ráztam a fejem röhögve.
-Akkor drasztikus módszerhez kell folyamodnom. -ugrott fel az ágyra és elkezdett csikizni. Én meg csak kapálózni tudtam.
-Elég. Elééég! Logan megadom magam csak hagyd ezt abba! -sikítoztam, majd lefogtam Logan kezét. Ő a hátára feküdt, ezzel magadva azt a lehetőséget nekem, hogy fel tudjak ülni. Így én voltam felül, és én kezdtem el őt csikizni.

-Na jó! Befejeztem, ha te is! -kapta el a karom, így nem nagyon tudtam mozdulni.
-Meggyeztünk! -nevettem, majd elengedtem őt. Lefeküdtem mellé. -Most komolyan?! Mit csináljunk? -fordultam felé.
-Házasodjunk össze, szökjünk meg és csináljunk egy közös céget az őserdőben.
-Az őserdőben? -húztam fel a szemöldököm.
-Miért is ne? Simán csinálhatnánk egy majomfarmot. Carlos tuti, hogy gyakran látogatna minket. -nevette el magát Logan, amin nekem is nevetnem kellett.
-De most komolyan? -ültem fel és ekkor megláttam egy nagyon ismerős könyvet. -Az az én könyvem! -hajoltam át fölötte és már vettem is volna el, de ő gyorsabb volt.
-Á-á! Ez az enyém. -tartotta a magasba, így megakadályozva, hogy elérjem.
-De az az én könyvem! Add vissza! -tornásztam fel magam guggolásba, majd elrugaszkodtam és ráugorva Loganre elkaptam a könyvem. Így én a hasán ültem, kezemben a könyvemmel.
-Nem is vagy te olyan erős. -szívattam egy kicsit.
-Azt te csak hiszed! -kapott fel és kirohant velem a szobából, egyenes ki a kertbe.
-Tegyél le! Logaaan! -sikítoztam.
-Ahogy akarod. -dobott volna le, de még időben megállítottam.
-Inkább ne! Úgy is olyan szép innen a kilátás. -kapaszkodtam a kezébe. Ő csak hitetlenül elnevette magát, majd lerakott a földre. Mikor lehajolt csak pár centi volt az arcunk közt. Nagy erőt éreztem az iránt, hogy megcsókoljam, de nem szabadott. Szerintem ő is hezitált, de nem mert kezdeményezni. Teljesen elvesztem azokban a szép nagy szemekben. "Nem csókolhatod meg! Hiszen ő egy sztár, te meg egy senki vagy!" mondta egy hangocska a fejemben. "De lehet, hogy arra vár, hogy te csókold meg!" mondta egy másik. Nagy nehezen, de döntöttem a két érv közül.
-Öhm....ideje lenne takarítani. -fordítottam el a fejem és bementem a házba.
"Mégis mit képzeltem?  Hogy majd megcsókoljuk egymást és minden rózsaszín lesz? Térj már észhez Lizzy!" -vertem a fejem a falba. -Aú! De kemény ez a fal. -dörzsöltem a homlokom.
-Minden rendben? -ráncolta a homlokát Logan.
-Pe-persze. -dadogtam, majd próbáltam összeszedni magam. -Na kezdjünk el takarítani. -fogtam meg a felmosót. -Tiéd az emelet, enyém meg a földszint. -próbáltam mosolyogni, de szerintem csak vicsorogtam.

***
 A konyhát mostam fel mikor a rádióban megszólalt az egyik kedvenc dalom. A Party in the USA, Miley Cyrustól. Mikor meghallottam rögtön vele együtt kezdtem el énekelni. Mikor a refrénnél tartottam felkaptam a felmosót és mintha mikrofon lett volna elkezdtem vele táncolni, ugrálni és persze miki ként használni. A szám végére fel is mostam. De még tapsot is hallottam a hátam mögül.
-Ügyes. -tapsolt Logan.
-Mióta álltál itt? -igazgattam zavaromban a hajam.
-Elég régóta ahhoz, hogy halljam milyen jó hangod van. -jött közelebb, majd elvette tőlem a felmosót.
-Miattam nem kell hazudnod. -hajtottam le a fejem és motyogtam az orrom alatt.
-Ezt teljesen komolyan mondtam. -emelte fel a fejem az államnál fogva óvatosan. Erre nem tudtam mit mondani, csak elmosolyodtam. Így állhattunk pár percig, majd Logan egyre közelebb hajolt. "Te jó ég! Logan meg akar csókolni!" ismertem fel a helyzetet. A szívem hevesen kezdett verni, a fülemben dobogott a vér és hasamban lévő lepkék feléledtek. Már csak pár centi volt köztünk mikor megszólalt a telefonom. Oldalra kaptam a fejem, ezzel megakadályozva a csókot. Kínosan Loganre néztem, majd kimentem a konyhából a telefonommal.
-Igen! -vettem fel.
-Szia! Na hogy megy a takarítás? -szólt bele Chelsey csilingelő hangon.
-Ugye tudod, hogy ha hazajössz ki vagy nyírva! -mondtam cinikusan.
-Valamit megzavartam? -ijedt meg.
-Hát ha nem hívsz akkor Logan talán.....szóval megcsókolt volna. -nyögtem ki zavartan.
-Hogy MI?!! -kiabálta bele a telefonba Chels.
-Nyugi. De lehet, hogy nem engedtem volna neki. Chels nekem barátom van! Nem tehetek ilyet Bennel. Nem tudom, hogy most mit csináljak. Teljesen belezúgtam Loganbe, de ez helytelen. Most teljesen összezavarodtam. -estem kétségbe pillanatok alatt.
-Figyu! Ha tényleg szerelmes vagy belé akkor ő az igazi és nem Ben. Én úgy is jobban bírom Logant, mint Bent. -vallotta be.
-De én Bent is szeretem. -akadtam ki. -Most tényleg nem tudom, hogy mit csináljak. -roskadtam le egy fotelba.
-Most ezt a pár órát bírd ki. Nemsokára otthon leszünk és mindent megbeszélünk. -mondta gyorsan. -Hagyjatok már....csak Lizzy az....ne!!! -hallottam a fiúk hangját is. -Na most mennem kell, mert itt elszabadult a pokol. -mérgelődött, majd letette a telefont. Sóhajtva dőltem ki a kanapén. Hirtelen kíváncsi lettem, hogy mit csinálhat most Logan. "Tényleg ennyire szeretem őt, hogy el tudnám hagyni Bent. Pedig Logannel nem olyan rég ismerkedtünk meg. Bennel meg már három éve együtt vagyunk. Most csak úgy szakítsak meg egy három éves kapcsolatot, egy hirtelen fellángolás miatt?" gondolkoztam el. A gondolataimból óriási durranás, majd több kis csörömpölés hangja zökkentett ki. Besiettem a konyhába, majd megláttam a kezét szorongató és káromkodó Logant.
-Mégis mi történt? -siettem oda és megfogtam a vérző kezét.
-Mosogatok. -válaszolta tök nyugodtan.
-De hogyan? -háborodtam fel. -Na hagy nézzem! -vettem át a kezét, hogy jobban szemügyre tudjam venni a vérző sebet. Szépen sikerült a tenyerét elvágnia a késsel.
-Semmiség, csak egy kis vágás. -próbálta elvenni a kezét, de én nem hagytam.
-Kérlek szépen ne mocorogj, mert így nem tudom bekötni. -fogtam szorosabbra a kezét. Pár pillanat alatt már kötözött kézzel állt mellettem és figyelte ahogy befejezem a mosogatást.
-Köszönöm. -suttogta.
-Ugyan mit? -fordultam felé.
-Mindegy. -rázta meg a fejét, majd kiment a konyhából. Értetlenül néztem utána és úgy gondoltam, hogy ideje nekem is lépnem. Utána mentem, majd a nappaliban meg is találtam.
-Hé, minden rendben? -ültem le mellé a kanapéra. Nagyot sóhajtott, majd rám emelte a tekintetét.
-Van egy lány....-kezdett bele. -Mikor először megláttam azonnal elvarázsolt a kisugárzásával, személyiségével. Teljesen belezúgtam, de nem tudom, hogy mit tegyek. Félek neki bevallani az érzéseimet, mert nem tudom, hogy mit válaszolna. -öntötte ki nekem a szívét. Kellett egy kis idő mire felfogtam a szavak jelentését. Nem tudtam felfogni, hogy Logannek tetszik valaki. Reménykedtem benne, hogy lehet majd köztünk valami, de így már esélyem sincs. Nekem ő már csak egy múló álom lesz.
-Hát ha tényleg ilyen kedves a lány, ahogy körülírtad akkor ne félj elmondani neki az érzéseidet. Most úgy őszintén? Ki utasítana vissza egy ilyen fiút?! -nevettem el magam. -Szóval szerintem próbáld meg.Azzal nem veszítesz semmit. -váltottam vissza komolyra. Logan csak bólintott egyet, majd odahajolt hozzám és megcsókolt. A váratlan fordulattól teljesen leblokkoltam, de ettől függetlenül visszacsókoltam. Nem volt hosszú életű a csók, de annál többet jelentett nekem. Elpirulva és zavartan távolodtam el tőle.
-Logan én...-kezdtem volna bele, ha közbe nem vág.
-Ne mondj semmit. Bocsánat. -hajtotta le a fejét.
-Figyelj! Nagyon köszönöm és hálás is vagyok, hogy elmondtad az érzéseidet nekem, de nekem van egy barátom, akit szeretek. Nem akarlak megbántani, de köztünk nem lehet semmi. Persze, ha nem ilyen helyzetben lennék akkor biztos, hogy mást mondanék, mert kedvellek. Nagyon is ahhoz, hogy visszautasítsalak, de ez így nem fog menni. -álltam fel és felrohantam a szobámba. Fönt jó erősen becsaptam magam után az ajtót, majd elterültem az ágyon. Ismét sírni kezdtem, ami nálam már megszokott lett. "Hogy lehettem ekkora idióta?" vertem a fejem a párnába.
Addig ki sem jöttem a szobából, míg a többiek meg nem jöttek. Még talán akkor sem jöttem volna ki a szobából, ha Chelsey be nem tör hozzám.
-Mi történt köztetek?! -tépte fel az ajtót és ugrott az ágyra. De mikor meglátta a kisírt, vörös szemeimet rögtön átváltott az aggódó anyuka szerepébe. -Megverjem? -kérdezte tök komolyan.
-Dehogy is! -nevettem el magam.
-És mi történt? -simította meg a kezem.
-Hát elmondta nekem az érzéseit, én meg mondtam neki, hogy akkor lépjen, és erre megcsókolt. -mondtam neki nagy vonalakban a sírásom okát.
-És utána mi történt? -kíváncsiskodott tovább.
-Hát elmondtam neki, hogy értékelem, hogy bevallotta nekem az érzéseit, de nem lehet köztünk semmi, mert nekem van barátom akit szeretek. De azt is mondtam, ha nem lenne akkor tuti, hogy járnék vele, mert nagyon kedvelem őt.
-Akkor te is elmondtad az érzéseidet? -esett le neki lassan a dolog.
-Ühüm. -szipogtam. Chels nem mondott többet csak magához ölelt. Nem akartam elengedni őt, így vagy tíz percig is ölelkezve ültünk az ágyon.
-Szerinted jól döntöttem? -néztem fel rá könnyes szemmel.
-Ezt csak te érzed. Ha a szívedre hallgattál és szerinted helyes a döntés akkor igen. -mosolyodott el, majd kiment a szobából. Nekem is ideje lett volna lemennem, mert már elég régóta fent vagyok és nem szeretném, ha a fiúk gyanakodni kezdenének.
De előtte végigmértem magam a tükörben, majd egy kis alapozó segítségével eltüntettem a fekete karikákat a szemem alól, és így már nem látszott, hogy sírtam.
Halkan lebattyogtam a lépcsőn és a hangok irányába mentem. Meg is találtam őket a nappaliban.
-Gyere Liz! Carlos élménybeszámolót tart. -invitált beljebb Kendall. Mosolyogva odamentem hozzájuk és a Logantől legtávolabbi helyre ültem le. Érdeklődve figyeltük, ahogyan Carlos a nap poénjait eleveníti meg nekünk. Nagyon vicces volt őt hallgatni.